A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

A különböző tájak közti árucsere tekintetében különös szerep jutott a jó, biztonságos utaknak, illetve víziutaknak. Az utak mellé települt falvak az utakon lebonyolódó árucsere révén gyors fejlődésnek indultak és korán mezővárosokká, jelentős vásárhelyekké nőttek. Hasonlóképpen történt a víziutak mellett is, a folyók mellé települt falvak esetében. Legfontosabb víziutunk a Duna volt, legkorábban vált az árucsere lebonyolításának egyik legkomolyabb útjává.

90 A mesterséges viziutakat is azonnal felhasználták az árucsere lebonyolítására. sarairól; örmény tímárok veres kordovánt árulnak, örmény marhahajcsárok és tutajkereskedők: Orbán Balázs: Szent-Domokostól Gyergyó-Szent-Miklósig. Az Ország Tüköré 1864. 171—172.; A besztercei vásárokról: Deák Farkas: Bersztercze. (Erdélyben). Vasárnapi Újság 1867. 136.; Vő.: Besztecze Erdélyben. Magyarország Képekben 1868. 267—268.; A segesvári vásárokról; hordó-, bőr- és kalapkereskedés, gyapjú árusítás, híres a „segesvári szőttes": Segesvár városa. Az Ország Tüköré 1864. 386.; í. Antonelli: Monográfia Fägärasului. Transilvania 1871.; Galgóczi Károly: Kolozsvár város múltja, jelene és jövője. Kolozsvár, 1872.; Asztalos György: Nagykároly rt. város története 1848-ig. Nagykároly, 1892.; Egy szatmári cívis emlékiratai. Korrajz 1790—1872-ből. Szatmár, 1893.; Lakos Lajos: Nagyvárad múltja és jelenéből. Nagyvárad, 1904.; Móczár József (szerk.): Nagyszalonta 1606—1906. Nagyszalonta, 1906.; W. Bruckner: Hermannstadt in Siebenbürgen. Leipzig, 1909.; G. Mänzat: Monográfia orasului Dej dincele mai vechi timpuri pänä in ziele de azi. Bistri^a, 1926.; T. Pópa: Monográfia orasului Tärgu-Mures. Tärgu—

Mures, 1932.; S. Bocu: Un veac — al XIX. lea — din istoria Lipovei. Timisoara, 1937.; Vita Zsigmond: Kolozsvár a múlt század első felében. Erdélyi Helikon 1941.; Kiss Pál: Marosvásárhelytörténete. Marosvásárhely, 1942.; Orbán János: Székelykeresztúr története. Kolozsvár, 1943.; N. Iliesiu: Timisoara. Monografie istorica. Timisoara, 1943.; Bíró Vencel: Erdély XVI—

XVII. századi kereskedelmének történetéhez. Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957. 64—77., 658., 669., 682.; Lettrich Edith: Délikárpáti vásárvárosok funkcionális változásai. Földrajzi Értesítő VIII. 1959. 240—250.; Uő.: Moldova vásárvárosainak funkcionális változásai. Földrajzi Értesítő VIII. 1959. 376—382.; B. Zderciuc: Cu privire la situatia social-economicä in localitánle din sadul raionului Beius (Regiunea Crisana) specializate in me§tesugrui artistice (de la mijocul sec. XVIII. pina la inceptul sec. XX.). Studii si cercetári de etnografie si arta populara. Bucuresti, 1965. 53—66.; La tirgurile din Satu Maré vin in 1571 negustori straini care fácean comert de tranzit din Polonia, Austria, Germania, etc. Din Sigetul Marmatiei porneanu drumuri comerciale spre Moldova si Polonia." G. T. Pop (coordinator): Pagini din istoria Maramuresului. Baia Maré, 1967. 62.; A székelyföldi vásárokról, csempészésről, marhakereskedésről, szekerezésről, tutajozásról, stb.: Kós Károly: Orbán Balázs Székelyföld leírásának néprajzi tárgymutatója. Aluta I. 1969. 339—351.; Vámszer Géza: Kézdivásárhely város különleges települési formája. Aluta II. 1970. 4387—05.; Danielisz Endre: Hetipiacok, nagyvásárok Szalontán 1900 körül. Múzeumi Kurír 6. 1971. 14—20.; Székelyudvarhely vásárközpont, Kézdivásárhely — Torja-vására, Csíkszereda kicsi helyen vásáros helyből fejlődött: Vámszer Géza: Csíkszereda településtörténete és különös települési alakja. Aluta III. 1971. 303—322.; Segesváron vásároznak, Szebenbe, Kolozsvárra, Radnótra, Régenbe járnak árusítani: Balogh Ödön: A marosvásárhelyi fazekasmesterség. (Története, munkamenete, szókészlete.) Ethnographia LXXXIII. 1972. 313—329.; V. Covaci: Manufactura de sticlá din Beliu in prima jumatate a secolului al XVIII-lea. Crisia. Oradea, 1973. 219—234.; Különböző vidékek találkozásánál kis vásárváros, útcsomópont, központi téren az áruforgalom: Vofkori László: Székelykeresztúr településföldrajzi viszonyairól. A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve. Miercurea-Ciuc—Csíkszereda, 1974. 115—121.; Tar Erzsébet: A balavásári nagyvásárokról. Népismereti Dolgozatok 1978. Bukarest, 1978. 178—185. 90 Beszédes József: A Duna, világ kereskedési és folyó szabályozási tekintetben. Tudományos Gyűjtemény 1837. L; Mohácstól Mehádiáig. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben II. 1860. id. m. 405—427.; A komáromi vásárról, gabona, liszt, épületfakereskedés, tutajozás, az egykori 300 hajóból 1853-ra csak 16 maradt: Komárom. Az Ország Tüköré 1864. 302.; Reizner János: Szeged története. I—

IV. Szeged, 1899—1900.; Kováts Ferenc: Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle IX. 1902. 433—444.; Cziráky Gyula: Tolnamegyei Dunaföldvár jelene és múltja. Dunaföldvár, 1910.; N. Milutunovic: Pancevo. Beograd, 1922.; Növi Sad i Vojvodina. Beograd, 1926.; Baja mezőgazdasága, ipara, kereskedelme és közlekedése különös tekintettel árucseréjére: Dankó Imre: Baja irodalma. Baja, 1957. 27—29.; Wallner Ernő: Paks településképe. Földrajzi Közlemények VI. 1958. 1—25.; Takács Lajos: A dunai hajóvontató út Tolna megyei szakasza. Néprajzi Közlemények 1958. 4. 359—362.; Wallner Ernő: Dunaföldvár települési képe. Földrajzi Értesítő IX. 1961. 67—97.; „Utóbb a helyhez kötődött igazgatási (törvénykezési, katonai, egyházi) központok, az árucsere csírázó gócai és a helyüket ugyancsak egyre kevésbé változtató falvak, illetve a mindezek közt egyre növekvő forgalom hatására számos ösvény rendszeresen hasz274