A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

lyekből történik a migráció, annak megfelelően, hogy egyesek vagy csoportok, időlegesen vagy állandó jelleggel hagyják-e el a helyet, a lakosság száma csökken. A csökkenés lehet idényjellegű és ennek megfelelően alakul a helyi munkamegosztás. Megváltozik a település rendje, külső képe is, sőt termelési struktúrája is. Itt, sok más mellett, különösen azokra a szlovákiai falvakra kell gondolnunk, amelyek rendszeresen vándorárusokat, vándorkereskedőket, vándormunkásokat bocsájtottak ki magukból. Az ilyen települések anyagi kultúrájában, építkezésében, lakberendezésében, étkezésében, de szokásvilágában és folklórjában is sok olyan elem található, amelyet a vándorlásaiból időnként hazatérő és otthon többkevesebb időt töltő ember másutt ismert meg. Hazahozva alkalmazta, illetve a másutt szerzett tapasztalatok, minták által otthon, bizonyos, a környezetadta kényszerítő körülmények, a célszerűség kényszerítő hatása alatt módosítva csinált meg.

46 Mindennek, minthogy a többi migrációs jelenségnek is, megvannak a maga nyelvi vonatkozásai is. Másodszor azoknak a helyeknek — sajátos tárgyunkat tekintve —, azoknak a vásárhelyeknek a vonzáskörzetéről kell szólnunk, ahová a migráció irányul. A migráció ezeknek a vásárhelyeknek a vonzáskörzetét megnöveli, az árucsere alkalom jelentőségét fokozza. A vonzáskörzet növelése, a vonzáskörzet mindhárom tényezőjére vonatkozik. Sokfelől, messze tájakról jönnek az eladók, a vevők és sokféle, változatos áru kerül piacra. Állandó áttelepülés esetén a befogadó hely nemcsak lélekszámban, hanem területben is, településileg is nő, fejlődik. Amikor a migráció révén speciális csoportok települnek át valamelyik piac-, vásárhelyre, kialakulnak a különböző (mesterségbeli elkülönülést jelző) utcák, negyedek (például Tímár és Csapó utca Debrecenben), illetve ethnikai elkülönülést jelző településrészek (mint például Rácváros Budán és Pécsett, valamint Egerben, Szerb utca Pesten, Balassagyarmaton, Oroszoldal Hajdúböszörményben, Bolgárszeg Brassóban), illetőleg a külön névvel nem jelölt görög, örmény, zsidó stb. negyedek, amelyeket csak központi kultúrintézményei és azok épületei (templomok, iskolák) jeleznek.

47 Harmadszor az árucseréhez kötődő migráció eredményéről 46 A. Stojackovic: Über die staatsrechtlichen Verhältnisse der Serben in der Wojwodina. Temesvár I860.; Szalay László: A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz. Pest, 1861.; G. D. Teutsch: Geschichte der Siebenbürger Sachsen. Leipzig, 1874. 1—

П.; Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest, 1879. 317—320.; Thim József: A szerbek története. Nagybecskerek, 1892.; Csóka József: Vásárjog és Vásárrendtartás. Budapest, 1901.; G. Pressu: Die Marktgemeinde Tartlau. Kronstädter Zeitung 1908. 97—103. sz.; Rónaszéki Trux Jenő: К házaló kereskedésre és a vásári rendészetre vonatkozó fontosabb jogszabályok. Kereskedők Évkönyve 1911. 91—93.; Bruckner Győző: A szepesi szász nép. Budapest, 1913.; Szabó Oreszt: A magyar oroszokról. (Ruthének.) Budapest, 1913.; Pechány Adolf: A tótokról. Budapest, 1913.; Neugeboren Emil: Az erdélyi szászok. Budapest, 1913.; Moldován Gergely: A magyarországi románok. Budapest, 1913.; Juga Velimir: A magyar szent korona országaiban élő szerbek^ Budapest, 1913.; Czirbusz Géza: A temes-torontálmegyei bolgárok. Budapest, 1913.; JenöfiÉva: Adatok a szegedi német telepesek és céhek történetéhez. Budapest, 1932.; H. Jurg: Apatin. Heimatbuch der grössten donau-deutschen Gemeinde. Apatin, 1940.; Z. Csuka: Dreivölkerstadt an der Donau: Újvidék. St. Gál (hg.): Ungarische Städtebilder. Budapest év. n. 214—223.; L. Treiber-Netoliczka: Rumänische, säshische und ungarische Beziehungen auf dem Gebiete der Volkskunde. Forschungen zur Volks- und Landeskunde 4. Bucuresti—

Sibiu, 1961. 47—76.; Tarisznyás Márton: A gyergyói kereskedelem néprajzi vonatkozásaiból. Aluta 1970. 407—412.; Brassó és Bereck árucsereviszonyai, szekeresek: Binder Pál: A Barcaság és Háromszék kapcsolatainak történetéből. Aluta 1971. 207—222.; N. Dunare: Raporturi interetnice in valea Casinului (Jude^ul Harghita). A székelykeresztúri múzeum jubileumi emlékkönyve. Miercurea-Ciuc — Csíkszereda, 1974. 369—377.; Átjárás Moldvába: Molnár István: A hazai zsindelyfaragás térbeli-időbeli alakulásának, egykori és mai termelési sajátosságainak néhány vonása. A székelykeresztúri múzeum jubileumi emlékkönyve. Miercurea-Ciuc — Csíkszereda, 1974. 327—343.; M. Szavka—P. Gorun: Plosa rinok u Lwowi. Lwow, 1977. 1356-ban a „magdeburgi törvény" alapján települtek kereskedők Lwowba. A rineken építettek házakat és nyitottak boltokat, alakították ki a város kereskedelmi negyedét. 47 Mohácstól Mehádiáig. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. Rajzolta: Rohbock Lajos. II. köt. Magyarország. Darmstadt, 1860. 405—427.; Czirbusz Géza: A délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza. Temesvár, 1882.; Gunda Béla: Ethnographiai problémák az Ormánságban id. m.; Uő.: Magyar hatás az erdélyi románok népi műveltségére. 263