A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

tősebb üzem közös erővel szorította ki a piacról a kisebbeket, majd a megmaradtak közül kiemelkedett a legerősebb (Debreceni Gőztéglagyár Rt), s egykori szövetségeseit is maga alá gyűrve mondhatni egyeduralmat valósított meg a maga számára a helyi téglapiacon. Másodsorban írunk róla, de az előző jelenségnél is lényegesebbnek tartjuk, hogy a kartell működésének egész periódusa alatt a lakosság kárára tevékenykedett. Utaltunk már arra, hogy alig néhány hónapos fennállása után 50%-os áremelést hajtott végre, s ezzel a gyárosok — a saját érdekükben létrehozott — kartellesítés költségeit a vásárlókra hárították, miközben jelentős plusz haszonra is szert tettek. Fent maradt pl. egy számvetésük 1938-ból, amely szerint a kartell költségek (bérleti díjak stb.) ezrenként 2,66 P-vel emelték ugyan a téglaárakat, de mivel a kartell 10,— P-vel drágította az eladási árakat, így ezrenként 7,34 P-vel több bevétel és nyereség mutatkozott. A kartellnek ez a plusz bevétele nyilvánvalóan a vásárlók kárát jelentette. Végül is hazánk történelmének nagy fordulata, a felszabadulás tett pontot a kartell tevékenységének végére. Megalakult a gyár dolgozóiból 1945. április 30-án a Hortobágy Téglagyár Munkaszövetkezet, amely saját gyártelepén kívül rövidesen, még ugyanez év tavaszán, birtokába vette a Debreceni Gőztéglagyár üzemeit is. Serlyéknek 1947 márciusában törölték „bejegyzési jogát", s a debreceni téglagyárak 1947—1948 között sorra a nép tulajdonába kerültek.

105 105 HBmLVll. Cégbírósági iratok 2/d 80. és MBiT. III. kötet 108. valamint MBi T. VII. kötet 350. 233.