A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

A vállalat mérlegadatait vizsgálva könnyű megérteni, hogy a részvényesek alig néhány évvel az induló tőke biztosítása után 1912-ben miért mutatkoztak hajlandónak újabb összegek befektetésére. Korábban is, de kivált 1910—1912 közötti években rendkívül nyereséges volt a gyár működése. VII. sz. táblázat A Debreceni Gőztéglagyár Rt nyereség—veszteség eredményei 1907—1920 között

31 Nyereség-veszteség öszNyereség-veszteség öszÉv szege koronában Év szege koronában 1907 + 800,93 1914 —53 226,14 1908 +12 564,84 1915 —47 899,69 1909 + 12 051,90 1916 —21 090,37 1910 + 34 765,29 1917 —835,36 1911 + 65 249,92 1918—1919 + 16 504,23 1912 + 31 847,55 1920 + 33 911,17 1913 —17 248,42 Kitűnik azonban a mérleg adatokból az is, hogy 1913-tól, a Balkán háborút követő gazdasági bajok, a világháborús készülődés idején az addigi gyors városfejlődés megtorpant, a várt nagy építkezések leálltak, s a termelés további felfuttatására készülő üzem kénytelen volt kapacitását kihasználatlanul hagyni. Ezzel a problémával természetesen nem egyedül a Gőztéglagyár Rt találta magát szembe, hanem az iparág többi üzeme is. A téglagyártás 1. világháború alatti helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy több tényezőből tevődött össze a veszteségesség. Az egyes üzemek panaszai azonban általában egybehangzóak, melyek a következőképpen összegezhetők: Legdöntőbb okként az építőipar háború alatti pangását említik, de gyakran panaszkodnak a szénhiányról, a szénárak rapid emelkedéséről, a gyakorlott, jó munkaerők katonának történő behívásáról, s arról, hogy akik helyükre lépnek azok ugyan magasabb bért kapnak, de gyengébb teljesítményt nyújtanak, ugyanakkor a központi rendelkezések miatt a kész téglaárakat nem lehet az előállítási költség növekedésének arányában emelni. Ezek együttes hatásaként a téglagyárak termelése sorra veszteségessé vált. Az iparág vállalkozóit azonban nem riasztotta el a háború alatt kialakult helyzet, sőt számoltak azzal, hogy a rövidesen bekövetkező béke éveiben az újból meginduló építkezések lehetővé teszik néhány éves veszteségük gyors pótlását. Részben ezzel magyarázható, részben pedig azzal, hogy egyes tőkéskörök a másutt szerzett háborús nyereségüket rentábilisan akarták befektetni, tehát elsősorban e két tényező játszott közre abban az eseménysorban, amely látszólagosan a Debreceni Gőztéglagyár belső ügyeként folyt ugyan le, de amely bizonyos mértékig szintén a háborús illetve a békés termelésre való áttérés kérdéseivel is kapcsolatban volt. Ugyanakkor ez a most megtárgyalásra kerülő kérdés a későbbiekben több vonatkozásban döntően befolyásolta Debrecen téglagyártásának körülményeit. Bekövetkezett ugyanis Serly Gusztávnak először a Gőztéglagyár Rt-nél, majd az iparágban való előretörése. Serly Gusztáv egyike volt a Gőztéglagyár Rt alapító tagjainak, de a 15 db jegyzett részvényével nem tartozott a 30—50 db részvénnyel rendelkező vezető alapító tagok közé. Olyannyira nem, hogy nem választották be az igazgatóság tagjai közé sem. Változott a helyzet 1917-re, mert Serly részvényeivek száma megszaporodott, s bekerült a gyár igazgatóságába. Az akkor már ötödik éve folyamatosan veszteséggel működő vállalat addigi vezetősége ugyanis lemondott. 37 Uo. és MBi T. III. kötet 108. 38 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 87. 213