A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

csak 10 holdat foglaltak el. Ezen a területen az agyag könnyen volt bányászható és az így nyert nyersanyag a közönséges téglaáruk előállítására minden tekintetben alkalmasnak bizonyult, ugyanakkor a különleges áruk előállítása esetén az agyagot idegen anyaggal kellett keverni. A kézi téglagyártás céljaira a gyár megfelelő felszerelésekkel, színekkel (tároló helyekkel), szállító eszközökkel bőven el volt látva. A klinker gyártmányok előállításához rendelkezésre álltak a szükséges agyag megdolgozó gépek, agyag-drótkötélfelvonó és a modern szalag téglaprés is. A téglaprés, illetve a levágó asztal közelében voltelhelyezveazautomatikus felvonó készülék, amelyen a nyersmágiákat a szárítóba fel- illetve leszállították. Ugyanitt, vagyis a présházban nyert elhelyezést a sajtoló is. A présház egyébként egybe volt építve a kemenceházzal. Ez utóbbi helyen építették meg a klinker áruk kiégetésére szolgáló nyolc, — nem kapcsolt — kamrából álló átcsapó lángú kemencét, amelyek tehát szakaszos égetésűeknek és nem folyamatos üzeműeknek készültek. Az égető kamrák tüzelése a mindkét oldalon elhelyezett nyílásokon keresztül történt. Egy-egy kamra cca 25 m

3 égetési térrel rendelkezett, s a felülről átcsapó lángok, illetve gázok az égetésre berakott áruk résein át jutott el a kemence alján, közepén elhelyezett füstcsatornába. Az itt és a kemencék fölé épített műszárítóban — ahol 60 ezer téglamágiát lehetett egyidejűleg elhelyezni — keletkezett gázokat Ekonomisser felszerelésével hasznosították. A már említett szalagtéglaprés is rendkívül termelékeny, a korszak egyik legmodernebb ilyen gépe volt. Számos leszerelhető és kicserélhető szájnyílással rendelkezett. (Teljesítménye óránként 1000 db.) Az eddig említett munkagépek meghajtását egy 90 lóerős Ganz-motor szolgálta.

27 Az üzem területén külön épületben folyt a cserépgyártás, ahol a cserépprés-szalag működtetésével (ezt egy 14 lóerős Ganz-motor hajtotta) naponta 6000 db cserepet tudtak előállítani. A közönséges tégla és cserépáruk égetésére 16 kamrás körkemence szolgált, amelybe kamránként 10-10 ezer nagyméretű téglát lehetett elhelyezni. A gépi felszereltség a továbbiakban is javult. Néhány évvel később, 1931-ben már 1 agyagörlő, 2 téglaprés, 1 cserépprés, 2 ventillátor, 2 felvonó, 1 esztergapad, 1 fúrógép és 6 elektromotor (113 lóerővel) működött az üzemben.

28 Ha az üzem 1890-es és az 1930-as évekbeli kapacitását összehasonlítjuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a már említett 1894-es termelési csúcsát, az 1930-as évek városi üzeme már nem állíthatta elő. Ez utóbbi időben ugyanis teljes üzemelés esetén „mindössze" 5 millió tégla és tetőcserép, valamint 1,5 millió klinkertégla és keramitlap előállítására volt képes a város tulajdonát képező téglagyár. Ez a tény azonban nem egy egyértelmű visszaesést vagy visszafejlődést jelentett. Az okok ugyanis abban találhatók, hogy egyrészt megszűnt, kimerült a kokaslói egység agyag készlete, másrészt az első világháborúig sorra alakultak meg a nagy kapacitású részvénytársasági vagy egyéni tulajdonú helyi téglagyárak. így a város téglagyárának nem lehetett célja, különben is erre a vetélytársakkal való verseny nem is adott módot, hogy egymaga kétszereséi-háromszorosát termelje, mint a többiek együttvéve. Ugyanakkor a termelés mennyiségi visszaesésével egyidejűleg egy kisebb, de technikailag sokkal modernebb gyárat hozott létre a városi tanács, s ez az üzem — a versenytársak megítélése szerint — változatlanul be tudta tölteni árszabályozó szerepét.

29 Feltétlenül meg kell azt is jegyeznünk, hogy a városi téglagyár volt az az üzem, amely a debreceni hasonló jellegű vállalkozások közül a legfolyamatosabban működött, s mivel még a harmincas években is 60—154 dolgozót alkalmazott; ezzel nem lebecsülendő munkaalkalmatjelentett Debrecenben. (Bár 1933-ban és 1934-ben ez az üzem is leállt!) A munkaalkalom biztosítására oly módon is tekintettel volt a város, hogy pl. 1937-ben és 1938-ban, amikor újból nehéz eladási lehetőség mutatkozott a debreceni téglapiacon; üzemen kívül helyezte a motoros cserép és téglapréseket, s csak kézi téglagyártást folytatott, hogy ne kelljen a munkások jelentős részét újból elbocsátania.

30 27 Uo. Mágia = égetés előtti állapotban levő tégla. 28 HBmL XXVII. Balesetelhárítási Felügyelőség iratai (Továbbiakban=BFi) 202. 11. 29 Uo. 30 Uo. és DKI az 1890-re 98. 210