A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

első világháború kezdő éve tekinthető. Az első periódusra a gyors fejlődés, a gyárak számának, s ezzel együtt a termelt mennyiségnek növekedése a jellemző. A második időszakra pedig az üzemszünetelések, egyes gyárak teljes leállása a jellemző. 2. A debreceni téglagyárak létrejötte és működése az 1930-as évek közepéig a) Debrecen sz. kir. város Tégla- és Cserépgyára A debreceni téglagyárak sorából a legnagyobb múlttal a városi tanács tulajdonát képező üzem rendelkezett. Ennek létrehozását azért kezdeményezte a város vezetése, mert a középkorban a vert és tapasztott falú, a nád és szalmatetős házakból álló Debrecennek felét, kétharmadát pusztították el egy-egy alkalommal a gyakori tűzesetek. A hasonló csapások elkerülésének érdekében telepítették meg Debrecenben a tégla- és cserépvetőket, s ezzel maga a városi communitás hozott létre először az egykori Téglavető (ma Nagy Sándor telep) helyén már 1760-ban, majd az abszolutizmus korára Szikgáton és Kokaslón olyan termelő egységet, amely szervezetét, de méreteit tekintve is meghaladta a céhes kereteket. S bár a múlt században sokáig az égetés itt egyszerű tábori kemencékben történt, de évenként 30—45 téglavetővel kötött szerződést a város, akiknek irányításával és ellenőrzésével a „téglabiztost" ruházta fel. Ennek az „üzemnek" a termelése a keresletnek megfelelően alakult ugyan, volt azonban olyan év, amikor a megtermelt tégla és cserép meghaladta a négymillió darabot. Termékei közé tartoztak: a közönséges-, simított-, és csertégla, a lapos-, rovatos- és görbecserép. A városi tanács annak érdekében, hogy a téglából való építkezést minél inkább elősegítse a téglavető termékeit előállítási árban árusította, megengedte azonban azt is, hogy a megrendelő saját tüzelőjével égettesse ki a téglát, s ilyen esetben a város a késztermékből csak tizedet szedett a földhasználatért és a kemencék igénybevételéért. Az így birtokába jutott ún. dézsma téglákat saját termékeitől elkülönítve, de vevőkörében értékesítette. Az egyes üzletévekről szóló jelentések közül az 1896-os tartalmaz utoljára dézsma tégla eladásából származó bevételt, ami valószínűsíti, hogy a városi tanács ez idő körül szüntette meg a tégla előállításnak ezt a formáját.

14 A városi tanács a XVIII. század végén egy időre bérbe adta téglavetőjét Rickl József kereskedőnek. Később azonban ismét saját kezelésébe vette. A szikgáti részleg 1858-ban beszüntette termelését, itt haladt ugyanis keresztül az 1857-ben megépített Pest—Debrecen vasútvonal. Ezzel ellentétként a kokaslói részleg a múlt század hatvanas éveitől felfokozta a termelését.

15 Ez a részleg még a század forduló után is (1901-ig) dolgozott, ugyanakkor 1880ban szintén a Balmazújvárosi út mentén felépítette a városi tanács a gőztéglagyárát, amely a hét vármegyére terjedő Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara területén elsőként rendelkezett a hasonló jellegű üzemek közül körkemencével és szintén elsőként állított elő gőztéglát. Ez utóbbi üzemben már ekkor megkezdték a sokféle műtégla mellett a klinker áruk készítését is. Az üzem „mozgató gépei" egy gőzgép és egy lójárgány voltak, s a gyártás során használtak már egy agyag tisztító gépet is. Az új üzem évi kapacitása 2 millió darab tégla és cserép volt.

16 Tíz évvel később már három és fél millió darab volt a termelt mennyiség. A XIX. század utolsó évtizedében a gyors városiasodás periódusában a két egység (kokaslói 14 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (Továbbiakban = HBmL) IV. B. Debrecen város Számvevőségének iratai (Továbbiakban = DVSZ) 1409. f. 3. 15 Szűcs Ernő: Debrecen ipara az abszolutizmus korában (Debrecen ipartörténete Szerk.: Dr. Ránki György, Debrecen, 1977.) 50—63. és Dr. Király Ferenc: Ipar, Kereskedelem, forgalom, közlekedés (Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása, Szerk.: Dr. Zelizy Dániel, Debrecen, 1882.) 712. vala- , mint DKIaz 1879—1880. évre 164—165. 16 DKI az 1907. évre 133. Gőztégla=kevés oltott mésszel összedolgozott kvarchomokból, nyomás alatt gőzkezeléssel készítik. Klinker=zsugorodásig égetett, rendszerint útburkolatnak és épületek külső burkolására szánt építőanyag. Pórusmentes, fagyálló. Felülete megolvadt félig üveges, ezért csillog. Por, piszok nehezen fog rajta. Saválló. Színe: fekete, barna, zöld, sárga, vörös. 204