A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Gazda Anikó: A Debrecent körülvevő sánc- és palánkvonal és a XVIII. századi városkapuk helye

MAGW20RSZAG KÖZEPkOßi ÚTHÁLÓZATA. bZO&Qbü_ÓvÁbXciA És. ^ A VONaASKOOZETÉbE £SO VAROSOK. /MAJOR a£NO TÉRKÉPEI ALAPJÁN / 8A1_0<SH 16TVÁN ->'- .1). /. kép __ KŐXEPI40M UTHALOZAT TOLYÓ X &ZObOS>2i_OvÁbÁc.A • UióxEPu:ou.i MExővÁuosok; (^ A VASÁR VONZAÍbUlÖRZETS < HAO-DUSZOBO&ZÍ-O Л SALMAZUJVABOS 3 HAJPUbÖAZŐRMÉNV 4 AEÍ-ÉMÉR ?/ 5 PEbRECEN A másik útirány, mely kelet—nyugati irányban szelte át az Alföldet Budára, illetve innen Pozsony és Bécs irányába, ellenkező irányban Debrecenen keresztülhaladva a Tisza felső völgyében a sóbányákhoz vezetett, jelentős sószállító és postaút volt. Új utak építésére a XVIII—

XIX. századig nemigen került sor, így még a XVIII. század eleji térképeken is tulajdonképpen a középkori nyomvonal figyelhető meg. A levéltárainkban őrzött térképek közül nagy jelentőségű az, amelyet Johann Homann császári geográfus készített 1709-ben, Nürnbergben, s amely a Magyar Királyság, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Bosznia és Szerbia főbb útvonalait és jelentősebb településeit ábrázolja. A 2. kép a Közlekedési Múzeum térképtárában levő kéziratos térkép vázlatos másolata. Ennek egyik részletét ábrázolja a 3. kép, ahol a települések nevét is feltüntettem. Előzőnél részletesebb az a kamarai térkép, mely a Tokaji uradalmat ábrázolja. (4. kép) Ezen az uradalom területén levő valamennyi település és az ezeket összekötő útvonalak is láthatók. Érdekes összehasonlítani a két térképet: az 1709. évi térképen a kelet—nyugati útvonal Debrecen—Újváros irányában halad, az 1768. évi Kneidinger-féíe térképen úgy látszik, mintha a Debrecen—Szoboszló útvonal lenne jelentősebb. Ez természetesen jelentheti azt is, hogy időközben megváltozott a települések jelentősége, nagysága, s szükségessé vált a korábban jelentéktelenebb településekkel való kapcsolat kiépítése is. 179