A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Gazda Anikó: A Debrecent körülvevő sánc- és palánkvonal és a XVIII. századi városkapuk helye

Gazda Anikó A Debrecent körülvevő sánc és palánkvonal, és a XVIII. századi városkapuk helye „Körülötte népek viharja, nézett át bérces Biharba Nem védte falait bástya, torony, csak a hit" Gulyás Pál, Debrecen költője városa szellemét így örökítette meg versében.

1 Sorait nem lehet közvetlenül, a tárgyi valóság szintjére lefordítani — nem tárgyi valósága: lényege igaz. Debrecen függetlenségét, hosszú és veszedelmes évszázadokon át nem falainak erőssége, hanem szellemisége biztosították. Békéjét diplomáciájának köszönhette, jólétét annak, hogy kapcsolatokat keresett ahelyett, hogy bástyák mögé zárkózott volna. Idézett versében Gulyás Pál ezt emelte ki, szeretett városa legfontosabb jellemzőjeként: „Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötő". Erődített falrendszere valóban nem volt a középkori Debrecennek. A középkori és későbbi városszerkezeti elvnek megfelelően azonban jelezte határait, s ha nem is ellenséges támadások, de illetéktelenek elől védelmet is nyújtottak ezek a határjelző falak. A XIV. század folyamán a mai Debrecen területén elhelyezhető Árpád-kori falvak közötti valamikori szabad területek fokozatosan beépültek. Zsigmond király 1405. április 2-án kiadott privilégiumában már a megnövekedett területű mezővárost a királyi városokkal egyenrangúnak ismerte el, azokkal egyenlő szintre emelte. Megadta a város lakóinak mindazokat a jogokat, melyeket az ország többi városának lakói élveztek. így többek között azt is, hogy városukat „kőfallal és kerítéssel vehessék körül, hogy ellenséges támadásoktól és rosszindulatú kártételektől menten, a béke csendességében élhessenek". Ennek ellenére, az építéshez szükséges kőanyag közelségének hiánya miatt, a várost csak széles és mély árokkal vették körül, ezen belül karókból és tüskéből készült palánkot építettek. A sánc ásása, tisztogatása, a palánk gondozása közteher volt, amelyhez pénzzel vagy természetbeni szolgáltatással minden polgár köteles volt résztvenni. Az utak végénél kapuk álltak.

2 Lássunk a kapukra és a kerítésre vonatkozóan néhány levéltári adatot: 1693. április 11. napján kelt királyi oklevélben a következőket találjuk: „... Ugyanazon döbröczöni polgároknak és lakosoknak azon szabadalmat is világosan adományozzuk és engedélyezzük, hogy ugyan ők Döbröczön várost ha értékök és tehetségök engedi, alkalmas kőfallal körülkeríthessék, bástyákkal és kapukkal erősíthessék és ékíthessék ..." Fenti diploma alapján a Városi Tanács 1697-ben a következő határozatot hozta:

3 „... a városi csend biztosítása, de az utczák gátjainak is kevesebb munkával javítása végett a városnak csak négy nyitott kapuja legyen: u.m. Hatvan, Csapó, Anna és Miklós utczákon, a többi kapuk nappal is zárva tartassanak, s kiki úgy végezze, külső dolgát, hogy estig a 1 Gulyás Pál: Debrecen, ó-kikötő 2 Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. A város háztartása 1662—1692. (Debrecen, 1905) 117. 3 Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása. (Szerk.: Zelizy Dániel Debrecen, 1882.) 857. 4 Debrecen szabad királyi város, i. m. 785. 12 Évkönyv — 1978 177