A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

Valószínű, hogy az újabb királyi biztos kinevezése a város vezetőségének már annak megbízatása előtt tudomására jutott. Ez magyarázza azt a tiltakozást, amely többszörösen vita tárgyává tette a királyi biztosi intézmény jogosultságát. 1794. április 19-én a városi közgyűlésen a néptribun előadta, hogy „a cívisek instantiájára a szabad bormérés dolgában commissio rendeltetett ide, mely egyszersmind restaurálni is fog." A közgyűlés azonnal tiltakozott a nádor előtt azzal, hogy „mivel mind régibb törvények és királyi diplomák vannak arról, hogy a szabad királyi városok a magok törvényes jussokban és szabadságokban, melynek egyik sarkalatos része a szabad restauratio, megtartatnak," ezért királyi biztosra csak akkor van szükség, ha a magisztrátus nem bír rendet teremteni. Kérik a nádort, hogy járjon közbe a biztos visszahívására. A felterjesztés nem járt eredménnyel, mert a magyar kamara április 23-án kifejtette, hogy a biztos kiküldetése kizárólag a király jogkörébe tartozik; megdorgálja a debreceni tanácsot, hogy az uralkodó jogát csorbítani törekszik. A közgyűlés május 4-én szerkesztett felterjesztésében ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kamara rendelete sérelmes, főként azért, mert azt kizárólag a szenátusnak címezte, holott az ügy a választott hites közönséget is érinti, mert „a communitas a nép repraesentánsa". De miután időközben a helytartótanács a magyar kamarához hasonló álláspontot foglalt el, az állami főhatóságok nem álltak el attól a kívánságuktól, hogy a város fölé királyi biztost neveztessenek ki.

34 A kinevezést Debrecennel a helytartótanácsnak 1794. május 23-án kelt rendelete közölte, majd a magyar kamara május 28-án részletezte a megbízatás feladatkörét azzal, hogy a Bálintffy János által tett feljelentés pontjai alapján ki kell vizsgálni a város gazdálkodási ügyeit és elsősorban a szabad borkimérés gyakorlatát. A Bálintffy-féle feljelentést „a polgárság nevében" még március 22-én német nyelven előterjesztett felségfolyamodvány egészítette ki. A királyi biztos bejelentette, hogy november 1-én érkezik Debrecenbe, addig készítsék elő a szükséges okmányokat. Nevezett ügyvivője Uray Gáspár volt

35 Geötz Ferenc, Szatmár megye alispánja, 1794. október 30-án érkezett Debrecenbe s a Komáromy-féle házban szállt meg. A széképítést november 3-án tárgyalásokkal kezdték, amikor átvizsgálták az 1780. óta megválasztott személyzeti állomány összetételét; ugyanakkor utasította a tanácsot, hogy a polgármesteri állást föltétlenül be kell tölteni és kizárólag Meszena Sándorral; hangsúlyozta, hogy a két tanács tagjainak jelölésénél kizárólag a személyi érdemeket kell figyelembe venni, hogy a fölösleges tisztségek törlendők, a fizetések az 1780-ban fennállt állapothoz igazodjanak; hogy a néptribuni állás továbbra is meghagyandó, függetlenül a polgármestertől. Geötz Ferenc 1794. december 10-én időlegesen elbúcsúzott a közgyűléstől, de közben több írásbeli utasítást adott ki, sürgetve rendeleteinek végrehajtását

36 Távollétében ügyvivője intézkedett, de maga is többször visszatért Debrecenbe, mert érvényes kinevezése mindaddig nem vált hatálytalanná, amíg őt az uralkodó nem rendelte vissza, illetve, amíg a reá bízott feladatot nem teljesítette. A felvetődő várospolitikai és vagyongazdálkodási kérdések viszont oly sokrétűek voltak, hogy tisztázásuk több éven át elhúzódott. A fennmaradt eredeti jegyzőkönyvek, rendelkezések és jelentések jól tükrözik a tárgyak sokaságát, a felvetődő vitákon elhangzott nézeteket. Ha időközben a tanács nem járt el kívánságai szerint, személyesen vette kézbe a vizsgálatok lefolytatását. Ez történt 1799. január 9-én, amikor a vásárhellyel, a büntetéspénzek felhasználásával, az utcák tisztaságával, a vízlevezető árkok megásásával, a bábák alkalmazásával stb. foglalkozott, majd utolsó tárgyalási napján, 1799. február 5-én részt vett a tűzrendészeti szabályrendelet megalkotásában, amelynek végleges megfogalmazása február 20-án történt, de azt később többször módosították.

37 34. Uo. Közgy. jkv. 1794. ápr. 19-én 355. ápr. 23—máj. 14. között 356—364., júl. 17-én 407—408. és IV. A. 1011/d. 5. ftsz. 7/1794. ápr. 19. sz. 35. HBmL. Prot, commiss. IV. A. 1003/1. ftsz. 1. old. és Közgy. jkv. 1794. júl. 17-én 408., valamint IV. A. 1011/d. 5. ftsz. 13/1794. máj. 18. 36. Uo. Prot, commiss. IV. A. 1003/1. ftsz. 22—29,101—113, 148. és vö. Révész i. m. 70. 26. jegyzet. 37. HBmL. IV. A. 1003/1. ftsz. A napidíjra uo. Közgy. jkv. 1800. jan. 29-én 162. és IV. A. 1011/d. 6. ftsz. 3/1800. sz. 167