A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

A vetésterület után szemül fizetett háromnegyed köböl dézsma is elfogadható lehetett a jobbágyoknak, mert az előbb idézett levél írói azt ajánlották a kamarának, hogy ez egy esetben had dézsmálhassanak holdak után. Megjegyezték azonban, hogy „ha ezúttal Jugerától dézsmálunk is nem következik, hogy uzusba volna, mert értésetekre kell a dolgot adnunk ; másszor az régi uzus szerint dézsmáltanak..." 4. A báránydézsmálás ideje és rendje A báránydézsmálását június és július hónapokban végezték. Járásunkban legtöbb esetben ugyanazok dézsmálták a bárányt is, akik a gabona dézsmálását végezték. A báránydézsmálásnak is kialakult szokásai, módjai voltak. Erre nézve is idézünk a püspökladányiak írásából: „Az báránydézsmára ami néz, abból is az régi törvény megbomlott, mert annak előtte az bárányból igaz tizedet — minden tíz báránynak egyikét vették és elvitték — most is nagy örömest megadnánk, ha tíz báránynak egyikét vinnék el.. . "

104 Bárány tizedbe rendszerint fiatal tenyészképes jerkebárányt vittek el, melyeket a kamarai birtok juhállományába neveltek tovább. Járásunkban a báránytizedelés régebben is gyakorolt formája volt a a) Természetben való báránytized-szolgáltatás Az 1590-es években járásunkban így dézsmáltak. A bárány tizedelésnél éppen úgy, mint a gabonánál a tízen felüli bárányokat, az úgynevezett „váltóbárányokat" pénzen váltották meg. A váltóbárányért a XVI. század végéig 2 dénárt kellett fizetni. A XVII. századra a váltóbárány váltságpénze is emelkedett. 1599-ben még csak 5 dénár volt, 1601-ben és a következő években 8 dénárra emelkedett.

105 Ha a dézsmát természetben vették ki, azt is meghatározták, hogy hova kell a dézsmabárányt behajtani. Az is megtörtént, hogy évekig a jobbágynak kellett a nyájában legeltetni a dézsmabárányokat is, míg érte nem jöttek. b) A pénzül való báránytized-szolgáltatás Az 1620. évi dézsmaszedői utasítás megállapítja: „ennek előtte a tizedbárányokat pénzen váltották meg..." A két dézsmálási szokás tulajdonképpen együtt élt századokon át. Esztendőként — a szükségleteknek megfelelően — hol egyiket, hol másikat gyakorolták. A tizedbárány megváltási ára járásunkban a tárgyalt időszak alatt 30—50—80 dénár között mozgott. 1601-ben még 50 dénárjával számolták el a bárányokat a dézsmajegyzéken, de már 1602-ben a bajomi főbíró arról adott levelet, hogy a „Nádudvari Járásban a Dézsmabárányt, Császár számára valót Hatvan-Hatvan pénzen megváltottuk..." 1604-ben pedig már 80 dénárt fizettek a tizedbárányért a parasztok, a váltóbárány megváltása pedig 8 dénárba kerül.

106 104 Sajnos a panaszlevélnek a következő két sora teljesen olvashatatlan, s így nem tudjuk pontosan, hogy mi is lehetett a panasz. Az azonban nyilvánvaló, hogy az „Igaz tized"-né\ jóval többet követeltek. A töredékes szövegből a következőket idézzük: „...majd felivel erő hatalommal vettek meg rajtunk pénzzel, vagy megfogtak közülünk és fi. 12 forintot kérnek rajtunk, minthogy mindjárást meg nem adtuk harmadfelivel azt a váltságot ilyen okkal, hogy Csukat Péter Bajomi Kapitány írt vala Egerre Rákóczy Zsigmond Urunk ő Nagyságának, hogy ne költsön Új törvényt rajtunk, hanem az előbbi törvényekbe tartson meg. S onnét vártunk választ, de onnan is nem lett semmi könnyebbségünk ez az eddigi nyomorúságunk és oka pusztulásunknak..." SzSzmL. Fasc. No. 16. 1588. év. 105 A XVIII. század elején még 2 dénár volt a váltóbárány ára. „Én Zagyva Bernát Udvari esküdt vallom azt, hogy itt az nádudvari járásban az 1601. esztendőben Báránydézsmások... két pénzzel (két pénz=két dénár) ugyan feljebb sem alább adták vissza a váltóbárányt..." OL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9790. 1601. év. 106 OL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9790. 1602. év. 154