A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

majövedelem ugyanis a parasztoknak abból a termésmennyiségéből járt, mely a földesúri kilenced „kitudása" után maradt. Mivel a dézsmálás elkezdhetésére — az addigi gyakorlat szerint — a dézsmásoknak sokszor várakozniuk kellett az „urak Nonatoraitul" (a kilencszedők miatt). „Ezután nem ők fognak várakozni, hanem mihelyst bearatnak, a decimátorok a járásbeli bírákkal és esküdtekkel requiraltassanak (tudósítsa) a földesurat, vagy tiszttartóját, hogy vegyék ki a kilencedet.

97 A dézsma beszedésének módját illetően a századok folyamán különböző szokások alakultak ki egy-egy dézsmakerületben. A dézsmaszedői utasítások sok esetben tartalmaznak eligazításokat a kiszedés módját illetően, de azokat nem minden esetben sikerült a decimátoroknak véghezvinni. A kialakult módok íratlan szabállyá lettek egy-egy járáson belül, sőt egy-egy helységen belül is és az ott lakók ragaszkodtak ahhoz. Az egyik decimátor így fejezte ezt ki a kamarához írt egyik levelében 1635-ben, hogy a nádudvari járásban „kalászról szoktak dézsmálni minden holdtól egy köblöt, magok jól tudják az parasztemberek, őket szokásokból nem is vehetik ki..." Természetesen hiába voltak a kialakult szokások, az erőszak győzött a szokások felett is. A többször idézett püspökladányiak egyik panasza éppen erre vonatkozik, hogy erőszakkal megváltoztatták az egri kapitányok a régi jó szokásokat, mely szerint az aratott búzának a tizedét vették és az asztagba rakás után sem a bírónak, sem a falunak többé nem volt gondja rá, mert a decimátor — mikor neki tetszett — kiadta nyomtatni vagy csépelni, esetleg eladta a gabona dézsmát. A kaszált búza után minden holdtól 6—6 dénárt vettek, az árpa és a zab holdja után pedig 4 dénárt fizettek. Forgách Simon egri főkapitány után pedig követelték tőlük a dézsmaasztag elcsépelését és a dézsmának szemül való felszállítását az egri várhoz. A dézsmajegyzékek és a mellettük levő iratanyag átvizsgálása eredményeképpen a nádudvari járásra vonatkozóan a gabonadézsmálásnak a következő formái és módjai voltak alkalmazásban: a) a kalangya és a kéveszám után való tizedszedés A sarlóval aratott gabonát, melyet a jobbágyok a tarlón keresztekbe raktak, a decimátorok a helyszínen megszámolták és a két keresztet egy kalangyának számítva „regestrum ?"-ba a jobbágy neve mellé feljegyezték a beadott kalangyának a számát. A kalangyákat szekerekre rakták és a kijelölt asztagrakó helyre szállították. A dézsmálás befejezése után az asztagot a bíróra bízták. Később vagy ők maguk, vagy az úgynevezett „triturátorok" a faluból fogadott emberekkel elnyomtatták, vagy elcsépeltették.

98 A dézsmálásnak ez a módja az egész tárgyalt időszakban változatlanul megvolt. A kamarai hatóságok igyekeztek is, ha csak tehették a parasztokat a sarlós aratásra szorítani, hogy egyrészt könnyebb legyen a dézsmálás, másrészt, hogy minél kisebb lehetősége legyen a parasztoknak a termés eltagadására. b) A pénzül való dézsmálás A kaszával takart őszi búzára és más gabonaféléket illetően régtől fogva szokásban volt. Járásunkban is az 1560-as években az volt a gyakorlat, hogy „a kazalt búzából minden holdtól hat-hat pénzt vettek árpától és zabtól, ki kaszált volt négy-négy pénzt vettek." A pénzül való dézsmálás — a források vizsgálata eredményeképpen úgy tűnik — a legkedvezőbb volt a parasztok számára, különösen abban az időben, amikor holdjától 4—6 dénárt kellett fizetni. Ez a mód azonban nem felelt meg a kamarának, mert a végvárak vitézeinek kenyér kellett és kifizetődőbb volt, ha természetben kapták meg a várak a dézsmát. Ezért szorgalmazták a kaszált búzánál inkább azt, hogy természetben, boglyánként dézsmáljanak. Az 1589. évi, eléggé bőséges termésnél — amint az egyik előbbi fejezetben láttuk — mind a sarlóval, mind a kaszával takart búzát együvé rakták és elnyomtatták.

9ü 97 OL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9794. 1621. év. „.. .az Nonát ki tudván, az igaz Dézsmát szolgáltassa Asztagba..." 98 Járásunkban a decimátor és a triturator (dézsroaszedő és a dézsmaasztag nyomtatója) egy személy volt. 1601-ben a dézsmaszedő Szirbik Simon volt, ugyanakkor a rabéi főbíró a cséplési eredmény igazolásánál a következőket írta: ".. .Ennek nagyobb bizonyságára adom az Asztag nyomtatójának Sirbik Simon uramnak ez én pechetes levelemet... Datu in Rabe 29. dec. 1601..." 99 OL. Fol. Lat. 1180/E. 444. 152