A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

sanak Ő Felsége avagy Püspök Úr számára. A Bihar vármegyei dézsmák pedig percipialtassanak az mi Számunkra, minthogy Bihar vármegye Erdélyi ditió..." A Gyulafehérváron 1631 június 16-án kelt levélhez mellékelték a károlyi egyesség szövegét és a helységek neveit.

70 A Váradhoz és Egerhez tartozó dézsmálok közötti versengésről még 1633-ban is esett szó a dézsmajegyzékekben. Az évi jegyzékben a következőket találjuk: „Az mely néhány falut az váradiak, debreceni Praedicatórok Bajomi asszony Petneházy Istvánné és a Zsákai tiszttartó megdézsmáltattanak: Szovát: dézsmáját elvitték a debreceni prédikátorok kimenvén az ő felsége számára adtának búzát köböl No 25, árpa köböl No 25. Possesio Nagyrabé: Ennek dézsmáját vitték Bajomba Petneházy Istvánné, kimenvén ő Felsége számára vettem rajtuk búza köböl No 15. Árpa köböl No 12. Possesio Bajom: Ennek dézsmáját vitték be a Várba, volt dézsmája köböl búza No 3 köböl árpa No 3. Possesio Torda: Ennek dézsmáját vitték Zsáka Várába kimenvén vettünk ő Felsége számára köböl búza No 20, köböl árpa No 4. Possesio Szerep: Vitték Bajomba búza köböl No 3, árpa köböl No 3. Possesio Udvari: A Váradiak megdézsmálva ő Felsége számára hagytak köböl No 50. Posessio Kisrábé: Ennek dézsmáját vitték Bajomba Szolgáltattak csupán ő Felsége számára búza köböl No 15, árpa köböl No 15. Possesio Báránd: Vitték Zsáka Várához, azután attal ő Felsége számára Búza köböl No 19, Zabot köböl No 1, Abajdocz köböl No 2. Summa universorum 1632. Frugem Melyet beszolgáltattunk az б Felsége Kállai Tárházába Frg. köböl 140, Vernalium köböl No 50..." A fentiekből már a két versengő fél közötti egyezkedés és osztozkodás ténye nyilvánvaló. Az 1631-ben körvonalazott javaslat, hogy a Bihar Vármegye falvai Váradhoz, a szabolcsiak Egerhez dézsmáljanak nem ment át a gyakorlatba, mert a XVII. században a Sárrét helységei végig az egri várhoz szolgáltatták be dézsmájukat. 2. Dézsmaszedők és dézsmabérlők A dézsmaszedők személyére vonatkozó adataink igen hiányosak. Nevüket rendszerint feltüntette a dézsmajegyzék, hiszen aláírásukkal hitelesítették azt. Nevükön kívül azonban igen keveset tudunk róluk. A kérdéssel általában foglalkozó forrásmunkák szerint azonban az időszakban, amikor a dézsmajövédelmet az egyházmegye kezelte, a dézsma beszedői „Leginkább plébánosok, egyházi szolgák és egyházi nemesek voltak." Attól kezdve, hogy a kamara bérbevette a dézsmajövedelmet, beszedéséről is a saját hatáskörében gondoskodott. Mivel a kamara által bérelt dézsmajövedelem általában valamelyik végvár fenntartását szolgálta, a dézsmajövedelmet élvező vár kisebb tisztviselői közül kerültek ki a dézsmások. Megbízható személynek kellett lenniük, akik nem csalnak és nem vesztegethetek meg. Ezért — éppen az egri vár udvarbírájának ajánlatára — a várhoz tartozó területekre birtokos nemeseket küldtek ki dézsmálni, akik ha valami kárt okoztak a kamarának, illetve a várnak, esetleg a jobbágyoknak, meg is tudták téríteni.

71 A nádudvari dézsmakerület jegyzékeiből mindössze két esetben állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy a decimátor plébános volt. 1554-ben a püspökség részére kanizsai János „plébánus de Nádudvar" szedte be a dézsmát. Ugyanakkor a dézsma másik felét Bajomi 70 OL. E. 142. Acta publ. Fasc. 21. No. 30. A levélben a következő felsorolásban találjuk a járás helységeit: „1631. Processus Nádudvar. In comitatu Szabolchiensis: Posessione: Nádudvar, Ladány portio. Szoboszló, Hort, Mezőszentmiklós, Újváros, Csege, Ohat, Zám, Báránd, Tetétlen, Kába, Hegyes, Sziget, Egyek, Angyalháza (Andaháza) In Comitatu Bihariensis: Posessione Bajom, Szovát, Szerep, Ladány portio, Nagyrábé, Kisrábé, Rétszentmiklós, Köteles, Udvari, Torda, Ebes. 71 A dézsmával és a dézsmálással kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan lásd: IIa Bálint: A dézsma adminisztrációja. Levéltári Közlemények, 1940—41., továbbá IIa Bálint többször idézett cikke a dézsmáról és a dézsmajegyzékekről, mint a történeti statisztika forrásáról, és Ruzsás i. m. 146