A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Joannis) elnevezésű kódex szerint is már 1565-től a sárréti falvak dézsmája az egri püspököt illette.

62 Járásunk területén a dézsma és a harmincad szolgáltatás terén jelentkező illetékességi vitát nem csak az okozta, hogy a járás egyik része közigazgatásilag Bihar megyéhez tartozott, hanem az is, hogy Debrecen környéke, szinte az egész nádudvari járás, 1571-től kezdve jogilag a magyar király területéhez tartozott, de ténylegesen török fennhatóság alatt állott és semleges zónát alkotott a magyar király és az erdélyi fejedelem birtokában levő területek között. A határsértések és a hatalmaskodások gyakorisága miatt Erdély és Magyarország joghatósági területének szabatos megállapítása szükségessé vált. Területünkön merültek fel különösen panaszok. A sárréti falvakban, de az egész járásra kiterjedően is a váradi kapitány ismételten megkísérelte — többször nem is eredménytelenül — a dézsmaszedést. Sőt azzal a követeléssel is előállott, hogy az egész Szabolcs megyében a szarvasmarhák után járó tized is Váradot illesse. A gyakorlatban meg is jelentek a harmincadosok és a dézsmások ezekben a helységekben. Nagyon sokszor éveken át Bajom és környéke is Erdély és Magyarország részére is fizette az adót. Erre a szegénységet leginkább sújtó helyzetre világítanak rá azok a vallomások, melyeket a területeken lakók mondottak el: „Mi szegény nyomorítottak és különb különb féle sok keserűséggel lenyomtatott keresztyének Püspökladányban lakozók... Tisztességes és hívséges szolgálatunknak mindenkoron kész voltát ajánjuk Uraságotoknak... Hogy mostan Császár ő Felsége Uraságtokat úgy mint alá bocsátotta légyen az ország panaszára, ez országban való sok külömbféle hántásoknak ínségeknek és pusztaságoknak megértésére és azoknak le csendesítésére, mely vagyon az országban lakozó szegénységen; tudniillik alsó és felső parti harmincadosok felől, dézsmások és csatázó személyektől az szegénységen... Mi Püspökladányból valók az többi keresztyének között kik vagyunk Szabolcshoz tartozók és azon kívül Biharban Váradi püspök ő nagysága birodalmának való egy harang alatt: Vagyunk törvénytelen harmincad alatt Biharhoz, kiknek semmi közük nem volna hozzánk igaz törvény szerint. Annak felette törvénytelen dézsma alatt Eger várához ez sok kínzás, fosztás alatt az sok rabló, kóborló és dúlok miatt..." Az „alsó parti" az Erdélyi fejedelem harmincadosai, a „felső parti" harmincadosok „tudnillik a Tokajiak..." a magyar királyság adószedői voltak, mind a két részről követelték tőlük és megvették rajtuk a harmincadot. A tizedszedésre nézve a ladányiak a következőkben adták elő panaszukat: „Azmi az egri búza és báránydézsmára afelől ilyen nyomorúságban vagyunk immár Forgácz Simon Kapitánysága után való Kapitányoktól fogva, mely dézsmálásnak rendi Forgácz Simon Kapitánysága előtt így volt, hogy az aratott búzának tizedit vették, és a bíróval berakatták és befedették, annak utána aztán soha sem bírónak, sem falunak semmi gondja nem volt reá, sem elnyomatására sem az felküldésére, hanem mikor akarta az dézsmás alá jött vagy nyomatonak, vagy cséplőnek atta, vagy pénzen atta el azzal ő szabad volt. A kaszált búzából minden holdtól 6—6 pénzt vettek; árpából és zabból ki kaszált volt minden holdtól négynégy pénzt vettek. De hogy Forgácz Simon Egerbe Kapitány vala, ő csak kérelem szerint kérvén hogy az egészet a Vár szükségeire elnyomtassuk és szemül vigyük fel, de annak utánna az előbbi törvénybe tartott meg, azután, hogy Forgácz Simon Egerből kiméne az Ő utána való Kapitányok az időtől fogva ugyan törvénnyé költék rajtunk és ugyan erővel nyomattatták és erővel vitettetek fel Egerbe velünk; mely Forgácz Simon előtt soha nem volt annak előtte törvény; ím most is az dézsmások fi. 12 bírság alatt vetettek bennünket, hogy mindjárást el készítsük és mindjárást fel vigyük, mely minekünk nagy romlásunkra és pusztulásunkra vagyon..." Az újvárosi jobbágyok arról panaszkodnak, hogy: „Mindenfelől valók, mind az ez párti, mind más párti valahonnan ránk törnek, mezeinkről bé hordják Árpánkat, Zabunkat úgy nyomtatják ki nekünk egy pénzt se adnak, lovunkat, szekerünket is elviszik..." Egy másik helység bírája azt vallotta: „Az Mezőn Pokrócon búzánkat ki Cséplik Iszákukba úgy hordják el, azonképpen Kállajiak, Tokajiak..." 61 OL. Fol. Lat. 1180/b. 32. o. és 40. o. Továbbá Ruzsás Lajos: Az egri vár gazdálkodása a XVI. században. (Bp., 1939) 62 OL. E. 196. Archívum Família Thurzó. Fasc. 71. No. 33. 1613. év. 142