A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

hazaiaknak 3 ló káruk lett. Püspökladányban, a bajomi vár hoztartozó részen mindössze 3 egész telkes, egy szegény és egy koldos családfő élt."... ezeknek semmi marhájuk nem maradt a tatároktól egyiknek a felesége rab..." Nádudvaron mindössze Szabó János szolgált a várhoz ennek is „Semmijese maradt a tatároktul."

12 Míg az idézett urbárium tetemes károkról számol be, mely elsősorban az állatállományban és az emberanyagban keletkezett, addig az ugyan ezen évből származó dézsmajegyzék nem tükrözi az ilyen arányú veszteséget. Igaz, hogy az adózó jobbágycsaládfők száma több mint százzal kevesebb lett a tíz évvel előbbi 1583. évhez képest. Főleg a népesebb helységekben szembetűnő a fogyatkozás. Nádudvaron az 1583. évi 216 családdal szemben, 1594-ben mindössze 147 adózott. Püspökladányban a családok száma az 1583. évi 134-ről 93-ra esett vissza. Újváros is elvesztette 10 év alatt adózó családfőinek több mint egyharmadát. Egyedül Szoboszlón a népesebb helységek közül 1583—1594 között jelentősebb a szaporodás. Itt 91 családról 106-ra gyarapodott a családfők száma. A második tatár pusztítás, mely 1599-ben érte járásunk falvait, szinte teljesen megsemmisítette a helységeket. A 30 helységből álló járásban a helységeknek csak egy harmada maradt meg, illetve csak 10 faluban találtak adózásra alkalmas jobbágyháztartást. A pusztulás mértékére jellemző, hogy Szoboszlón, ahol 5 évvel előbb 56 háztartás természetben szolgáltatta be a tizedet, 43 háztartás kereszténypénzzel adózott, 6 családfő a juh szaporulata után is dézsmát adott, 1599-ben mindössze 13 kereszténypénz fizető zsellért tudtak összeírni. Nádudvaron mindössze 73 jobbágyháztartás maradt, de ennek a fele is csak fejenként 6 dénárt volt képes fizetni. A járás területén mindössze 323 jobbágyháztartás volt adóképes, a 16 évvel azelőttinek kevesebb, mint a negyedrésze. E nagyméretű pusztulás után csak igen lassan indult meg újra a termelőmunka a járás területén. 1600-ban még szintén csak 10 sárréti faluban tudtak dézsmálni. A Sárrét nádasai viszonylag menedéket nyújtottak a megismétlődő pusztítások ellen. 1600-ban Bajomban 22, Nagyrábén 30, Kisrábén 13, Szerepen 10, Udvariban 31, Ladányban 60, Nádudvaron 51, Rétszentmiklóson 26, Bárándon 16, Tordán 1 család, összesen 259 család lakott a járás területén.

13 A XVII. század első évei tehát nyomorúságos állapotban találták vidékünket. Több helység lakói esztendőkön keresztül a közeli nádasokba, mocsarakba rejtőztek, onnan jártak vissza a határba kevés földjüket művelni. Az 1598. évi dézsmajegyzékben 1603-ra vonatkozóan ugyanis a következő bejegyzéseket találjuk: Tetétlen: „Nem lakják most, de vetésük vagyon." Köteles: „Nincs, deserta." Szoboszló: „Puszta, vetések vannak." Szovát: „Puszta, de vetések vannak." Mezőszentmiklós: „Vagyon ember újból, vetések is vannak." Újváros: „Puszta, vetés kevés van." Hort: „Puszta." Nádudvar: „Lakják, sok szántás van." Szerep: „Lakják, jó vetések vannak." Sziget: „Deserta, de van kevés vetés." Torda: „Lakják nagyon kevesen." Báránd: „Deserta." Püspökladány: „Lakják, kevés vetés van." Kába: „Lakják, vetések jó vannak." Csege: „Puszta."

14 Ezek a bejegyzések nyilvánvalóvá teszik, hogy Szováton, Szoboszlón, Újvároson, Szigeten nem laknak, azaz a házak üresen állnak, de a határban a föld művelése folyik. Tehát vagy a szomszédos helységekben, vagy a környező nádasokban húzódtak meg az emberek. A bejegyzések alapján egy sajátos életforma bontakozik ki előttünk. Szinte emberfeletti küzdelem a lét fenntartásáért a meg-megújuló veszedelmek közepette. A súlyos veszteségek után a normálisabb élet első jelei az 1605. évi dézsmajegyzékből tükröződnek. Ekkor már 18 helységbe visszaköltöztek és termelőmunkát folytattak. A viszszatelepült falvak nagyobb részben a Sárréten és közvetlen a Sárrét szomszédságában voltak. Az összes adófizető jobbágynépesség alig haladta meg a 800-at. Igen érdekesen alakult a lakosság eloszlása a visszaköltözések után. Szováton, ahol 1603-ban még senki nem lakott, csak a határban volt némi vetés, 2 év múlva 60 családot írtak össze. A közvetlen szomszédos Kötelesen, amely 2 évvel ezelőtt deserta volt, most 80 jobbágyháztartás fizeti meg természet12 OL. U. et С. Fase. 106. No. 3. 1594. „Inventarium omnium bonorum arcis Bayon et Nona Colonum ad arcem Bayoniensen 1594." V. ö. Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Hajdúböszörmény, 1973) 49—59. 13 OL. Reg. Dec. Szabolcs Filmtári dobozszám: 9790. 1600. év. 14 U. o. dobozszám: 9790. 1598. év. 122