A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Molnár Ambrus Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550—1650 között I. NÉPESSÉG ÉS GAZGÁLKODÁS 1. Fekvése és helységei A XVI.—

XVII. században nádudvari járás volt a neve Szabolcs megye déli részén, Debrecentől nyugatra, a Hortobágytól a Sárrét széléig lenyúló közigazgatási egységnek. Ugyancsak nádudvari járásnak nevezték — a földrajzi középpontjában fekvő Nádudvar helységről — azt a dézsmakerületet, amely nem csupán Szabolcs megyei falvakat foglalt magába, hanem hozzá tartoztak a Sárréten elterülő: Bajom, Szerep, Szovát, Ladány (egyrésze) Nagyrábé, Kisrábé, Rétszentmiklós, Köteles, Udvari, Torda és Ebes Bihar megyei falvak is.

1 Ez a helyzet úgy állott elő, hogy a bihari Sárrétnek egy része a tatárjárás után Szabolcs megye fennhatósága alá került, de a XV. században véglegesen újra Bihar megye részévé vált, egyházilag azonban az egri egyházmegyébe kebelezett szabolcsi főesperesség területe maradt. Közigazgatási hovatartozásuk ellenére tehát, a dézsmaszolgáltatás szempontjából a fentebb sorolt Bihar megyei községekben is az egri püspököt illette a dézsma. Az egyházmegyék és a főesperességek határait nem érintették a politikai határok változásai. A püspöki hatalmat ugyanis csak bizonyos területen lehetett gyakorolni, ennélfogva az egyházmegyék területét megállapították és egymástól elkülönítették kisebb részekre, főesperességekre osztották.

2 Tehát míg a politikai határok folyton változtak, az egyházi határok évszázadokon keresztül változatlanul maradtak. Ez egyrészről azért volt lehetséges, mert minden változásért a pápához kellett volna folyamodni, másrészről azért, mert a püspököket egyházmegyéjük területéről tizedjövedelem illette meg és minden változás a jövedelem csökkenésével járt volna. Ez volt az oka annak, hogy a sárréti falvak dézsmája — annak ellenére, hogy Bihar megyéhez tartoztak — az egri püspököt illette meg. Természetes, hogy a századok folyamán a járás helységeinek különböző megyékhez való tartozásából a dézsmaszedés jogát illetően sok vita támadt. Ezeknek tárgyalásával tanulmányunk egy másik része foglalkozik. Tárgyalt időszakunkban a nádudvari dézsmakerület területén a következő helységek léteztek: 1. Chege. Ma Tiszacsege. 2. Ohatth. Ma Ohat néven puszta a Hortobágy szélén. 3. Egyek. 4. Hegies. A jelenlegi Nagyhegyes, újonnan létesült helység közelében állott. 5. Ebes. A nemrégiben újjáéledt Ebes község helyén volt. 1 A nádudvari járás sárréti falvainak településtörténetére és középkori történetére, megyei hovatartozásukra lásd: Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Budapest, 1940) 2 Karácsony János: Békés vármegye története I—

II. (1896) I. 18. 115