A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)
"szántúli megyéin kívül felvéve még Erdély északnyugati határszéli megyéinek hadait is. Akkor még bizonytalan volt ti., hogy mi lesz Homonnai álláspontja, s ha az vállalta volna a hajdúkirályságot, vetélytársának nem ártott minél erősebben felfegyverkezve várni, hogy védekezni kell-e amaz ellen, meg lehet-e hiúsítani Homonnai trónkövetelését — vagy éppen tanácsos lesz minél nagyobb haddal melléje szegődni? Amikor azonban tisztázódott a helyzet, s nyilvánvaló volt, hogy Homonnai nem vetélytárs többet, az ecsedi kör ismét meglepő húzást produkált: most újra Rudolfhoz fordult Báthory Gábor erdélyi fejedelemsége érdekében. Báthory korábbi fejedelemség-kérésére is hivatkozik, de elsősorban arra, hogy a hajdúfelkelés alatt elsőnek gyűjtött hadat a Tiszántúlon Tokaj, Kalló, Szatmár s a többi királyi várak veszedelmének elhárítására, aztán a Tiszán átkelve magára vonta az ellenséget, hogy a felkelés által érintett megyék biztonságosan tudják Forgách Zsigmond mellé küldeni hadaikat. Arról is szól, hogy Rákóczival már megegyezett a fejedelemség átadásáról. De arról is, hogy a császár inkább őt támogassa, mint hogy más szerezze meg az erdélyi fejedelemséget, Rudolf sérelmével 139 (az oldal vágás félreérthetetlenül Homonnai felé irányul). Ez Báthory kérése Rudolf jóváhagyásának megnyerésére. Az érdemi lépés a hajdúkkal való megegyezés, még a fegyverszünet alatt. Báthory egyszerűen megvásárolja a hajdúkat — ahogy megvásárolta a politikailag lényegében már megszerzett Erdélyt Rákóczitól. Ugyanolyan rosszhiszemű ajánlattal, amilyet 1607 nyarán tett a prágai kormányköröknek a katolicizmus helyreállítására s az egyházi birtokok visszaadására Erdélyben. Az 1608. február 5-én Debrecenben kötött megállapodás szerint Nagy András a fejedelem után a második •ember lesz Erdélyben, „nagyságos" címet kap (ami az erdélyi főrendek közül csak néhány személynek járt ki), a hajdúgenerálisságot örökösen, megfelelő jószágot is nyer, s generális helyettest tarthat, az a szerződés szerint Elek János lesz, ő is „nagyságos címmel", neki is váruradalmat adományozzon az új fejedelem. A hajdúgenerális egyben váradi főkapitány is legyen. A hajdúkapitányok a végvárakban kapjanak tisztséget, illő fizetéssel. A közhajdúk is kapjanak megfelelő fizetést. A hajdúk kapitányai, hadnagyai, portai követei kapjanak birtokadományokat. A közhajdúkat pedig a fejedelem Váradtól Ecsedig és Kallóig telepítse le, hajdúszabadságokkal. Ott vannak a szerződésben a prédikátorok követelései is. Báthory tegyen esküt a református hitben maradásra; ha fejedelem lesz, ne kötelezze magát a tévelygők (ezen katolikusok és unitáriusok értendők) hitének megtartására, papjaikat űzze ki az országból, e felekezethez tartozó személyeket ne tűrjön udvarában és tanácsában, ne adományozzon nekik tisztségeket, egyáltalán igyekezzék e felekezeteket kiirtani. Azt már a törökkel szembeni óvatosságból veszik a hajdúk a szerződéslevélbe, hogy Báthory, trónrajutása esetén, szerezze meg a portai megerősítést — azt pedig a Habsburgokkal szembeni óvatosságból, hogy az ne folytasson Magyarország ellen, fejedelemséget kívánva vagy más ókból, olyan praktikát, amiből pártütés származhat; ha kénytelen rá, ne a hajdúk híre és tanácsa nélkül tegye! 140 Eleve rosszhiszemű szerződés Báthory oldaláról — hisz Nagy András nem lesz az erdélyi politikai struktúra második embere, váradi főkapitány se (amikor pedig fejedelemségre törne, Báthory saját kezével vágja le), Báthory nem borítja fel az erdélyi 4 bevett vallásfelekezet rendszerét, egyáltalán: politikáját nem rendeli a hajdúk döntése alá (bár uralma bizonyos időszakaiban nagy gesztusokat kell tennie feléjük). A trónkövetelő katonai támasza megvan tehát. Báthory most már határozottan sürgetheti az 1607. októberi megállapodás végrehajtását, s Rákóczi, némi egyezkedés után, 1608. március 5-én bejelenti az országgyűlésre egybehívott rendeknek lemondását, március 7-én pedig családjával együtt elhagyja Erdélyt. 141 S most a hosszú életnek egy háromnegyed éves keserves utolsó korszaka következikAz öreg Rákóczi Zsigmond, úgy tűnik, végül mégse tudja lenyelni élete egyetlen igazi vére. ségét. Amit erről az időszakról tudunk, az kapkodás, zavar. Ő, az egész életében higgadmérlegelő, most nem tudja pontosan felmérni sem a politikai helyzet egészét, sem a saját helyzetét. Felsőmagyarországi főkapitányságra vágyakozik, Mátyás főherceghez fordul ezt iránt (nem akarván tudomásul venni, hogy ezt már betöltötték Homonnai Bálinttal), s a török П9ЕОЕУ. 566—9. 140 TT 1900:438—40. 141 Szilágyi S.: Báthory Gábor... 38. 107
