A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

utolsó húzása 1607. szeptember 24-én a nagyvezérnek küldött levele: abban újra az atnámé megadását sürgeti.

112 Addigra azonban már tisztában van azzal, hogy a törökre sem számíthat. Az ismét csak Rákóczi politikai képességei mellett bizonyít, hogy ebben a teljesen vesztett helyzetben (a Habsburgok trónjelöltje Báthory — ha egyáltalán nem valami egészen más megoldást akarnak, a pcrta nem éppen jóindulatúan hallgat, Báthory pedig Erdélyben lényegében kihúzta alóla a talajt) higgadt nyugalommal tudomásul veszi, hogy vissza kell vonulnia (életének ez az első, igazán nagy veresége), s azért megpróbál üzletet kötni győztes ellenfelével. Szabályos üzletről van szó. Annak fejében lép vissza Báthory Gábor javára (a libera electio vajmi kevés dicsőségére), hogy az kiváltja neki Szádvár és Sáros uradalmát és a sárosi tizedek felét, amelynek óriási zálogösszegét még ő sem tudta letenni Csáky István özvegyének. Magyarországi vagyona így nemcsak hogy megmarad, hanem jócskán gyarapszik is, cserébe pedig csak azt adja, amit már úgysem tudott megvédeni. Az alku ténye régtől ismeretes történeti tudományunkban; időpontja körül azonban vannak tisztázni valók. Szilágyi Sándor egyértelműen 1608. február elejére tette ezt — tehát Báthory Gábor és a hajdúk megegyezése utánra.

113 Nos, úgy hisszük, hogy az alku már 1607 októberében, még a hajdúfelkelés előtt létrejött. Imreffy egy pontosabban nem azonosítható keltezésű levelében („ma kedden") arról ír Rhédei Ferencnek, hogy Rákóczi Váradon beszélt vele a megegyezésről,

114 Rákóczi pedig 1607. december közepetájt tartózkodott Váradon. Lónyai István pedig, aki Forgách Zsigmonddal együtt közvetítő szerepet vitt az alkuba, az 1607. november 10-én azzal sürgeti feltehetően a megegyezés végrehajtását Pettkinél: „megítélheti azt kegyelmed az elkezdett dologban mely nehéz legyen az várakozás, kiváltképpen ifiú embernek, és ilyen bizonytalan változó felindult üdőben; kinek szinte most legnehezebb az várakozása, ilyen felindult és zendült állapotban nem tud mihez tökéletesen bízni és fogni az várakozásnak bizonytalan reménységéért."

115 Mindezen túl azonban ott van Rákóczi 1607. november 5-i levele Rudolfhoz, amely csak a császár 1608. január 16-i válaszából ismeretes : ha Rákóczi az ő védelme alatt akarja befejezni életét, régi érdemeire való tekintettel számíthat erre.

116 Rákóczi levelének a tárgya a megegyezés és lemondási szándéka bejelentése kellett hogy legyen, erre biztosította a császár, hogy békén visszavonulhat Habsburg-területre. S ott van Báthory Gábor 1607. december 13-i folyamodványa a császárhoz, amelyben többek között arra is hivatkozva kéri Erdély fejedelemségét, hogy ő már megegyezett Rákóczival.

117 A hajdúfelkelés kezdete és e levél kelte közt pedig, Báthory maga táborban lévén, nem nagyon volt mód ilyen tárgyalásokra. Mielőtt azonban az alku végrehajtására sor kerülne, olyan politikai-katonai mozgás indul meg Kelet-Magyarországon, amely napok alatt teljesen új helyzetet teremt a magyar és erdélyi politikában. Kitör a „második" hajdúfelkelés. Történetírásunk alaposan elemezte már a hajdúfelkelés társadalmi-belpolitikai okait s a megindulására ható külpolitikai tényezőket is. Itt csak röviden utaljunk a legfontosabb tényekre. A korponai országgyűlésen 9254 hajdú nyer kiváltságlevelet; az kb. 1/3-a a teljes hajdúságnak, a többiek ügye rendezetlen marad.

118 A kiváltságot nyert hajdúk azonban Bocskai halála után nem foglalhatják el adománybirtokaikat, a felső-magyarországi királyi biztosok, Forgách Zsigmond és Dóczy hajszát folytatnak ellenük, számos nagybirtokos jobbágyszolgálatra, adófizetésre kötelezi őket, a hajdúkapitányoktól is elszedik a Bocskaitól nekik adományozott birtokokat. Ez a kiváltságoltak helyzete — s mi a többi jó 14 000-é, aki 1607 elején még fegyverben van a Tisza menti megyékben, többnyire puszta falvakban húzódva meg? Végleges leszállításukra nincs pénz, a Habsburg-kormányzat nem fizeti ki az ígéreteket, így a leszállítást végző biztosok természetbeni fizetséggel próbálják meg kielé111 MTT Xlll. 123—4. o. 112 TT 1901:416. 113 Szilágyi S.; A Rákócziak... 189; uő: Báthory Gábor... 32. 114 MTT XIII. 158—60. 115 Uo. XIII. 140. П6ЕОЕУ. 569. 117 Uo. V. 567. 118 Rácz: A hajdúk... 53. 103