A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben. I.

ebben az időben az eléje tornyosuló akadályok miatt többször visszahanyatlik, sőt két alkalommal már-már a teljes megsemmisüléstől kell félteni, mégis állandóan fejlődik és emelkedik, ha nem is töretlenül. Az első évtized a kezdeti nehézségekkel telik el, annak ellenére, hogy Balogh Ferenc nemcsak az Önképző Társulat életét alapozta meg, nemcsak ennek a jellegét határozta meg, hanem az ő vezetésével kapta meg sajátos jellegét a Társulat folyóirata is. Ez a sajátos jelleg abból következik, hogy ebben az időszakban megmarad az önképzőköri élet keretei között, és csupán az ott folyó munka eredményeit közli, szűkre szabott keretek között. Tanulmányaiban, híranyagában egy zárt közösség életét tárja fel, változatos és nagyjában változatlan színvonalon, annak ellenére, hogy a munkatársak és a szerkesztők állandóan változtak. Ez a tartalmi keret a későbbiekben már kevésnek bizonyul, és nem elégíti ki a minden iránt érdeklődő ifjúságot: így szerkesztői egyre jobban szélesítik a lap érdeklődési körét. Újabb és újabb rovatokat nyitnak, és kapcsolatot keresnek a többi teológiai főiskolával is. A kapcsolat felvétel nehezen megy, mert csak a pestiek küldik meg munkájukról az évi beszámolót. E beszámoló közlése

38 azonban a lap kizárólagos helyi jellegének a megtörését jelenti. Balogh Ferenc kiválása után a lap színvonala nem csökken feltűnően, de a tanulmányok és a híranyag válogatása — különösen amidőn országos protestáns ifjúsági lappá lett —, némi egyhangúságot mutat (a megnövekedett híranyag a lap jelentős részét elfoglalja). Ennek ellenére továbbra is betölti feladatát: feltárja az ország különböző helyein élő, különböző helyi adottságokkal rendelkező ifjúság életét, életének változásait, önképzésének indítékait, és felmutatja azt a képességét, amellyel magáévá tudja tenni a többi főiskolás ifjú életének és munkájának minden kérdését. Húsz év telik el minden feltűnőbb külső előrehaladás nélkül. Közben a szerkesztők felismerik a lap különleges rendeltetését és a protestáns teológus-ifjak egysége megalkotásának szolgálatába állítják. A Közlöny a századfordulón éri el pályájának csúcsát. Érdeklődése az egész országra kiterjed, havonta két számot kell közreadnia az anyag felhalmozódása miatt. De nem soká marad ezen a csúcson: néhány év múlva már jelentkeznek a disszonáns hangok a szerkesztés irányvonalára nézve, így a szerkesztők kénytelenek megállapítani, hogy szellemi és anyagi tekintetben magukra maradtak. Az első világháborút a lap átvészeli, bár nagy anyagi és szellemi nehézségekkel kell megküzdenie. 48 év hosszú idő, e hosszú idő alatt a lap hasábjain olyanok szólaltak meg, akik később valamilyen módon részt vállaltak az iskolák, az egyházközségek, az egyházkerületek vezetésében és ezzel együtt óhatatlanul az akkori magyar közéletben is.

39 Ifjúkori írói állásfoglalással találkozunk minden egyes írásban, amelyek közül nem egy nemcsak a főiskolai hallgató pillanatnyi állásfoglalása, hanem életét meghatározó tényező is. Ezek az állásfoglalások a népért érzett felelősség csíráját is magukban hordozzák.

40 A lapnak az önképzésre nevelésen túl ebben az időszakban is és a későbbiekben is, kimondatlanul is célja volt a közösségre nevelés. Az újabb és újabb rovatok nyitásával a mások gondjaira és problémáira kívánta a figyelmet irányítani. Azt kívánta elérni, hogy olvasói környezetük életével már főiskolás éveikben is kapcsolatban legyenek, és hogy tanulmányaik befejeztével az emberek kérdései ne legyenek idegenek számukra. így töltötte be a Közlöny — több-kevesebb sikerrel — feladatát számtalan nehézségen át, és így lett az ifjúságot, később a munkatársakat a népért végzett munkában összekapcsoló tényezővé, hatóerővé. 38 Közlöny 1874/1875. 5. évf. 44. lap. 39 Csiky Lajos (1852—1925) Lencz Géza (1870—1932), Erdős József (1856—1947), Erdős Károly (1887—1970) stb. professzor. Erőss Lajos és Ravasz László püspök lett. 40 Jánosi Zoltán (1868—1942) debreceni, majd füzesgyarmati lelkész volt, debreceni állását a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáért elvesztette, rehabilitációja 1952-ben történt meg. — Ferenczy Gyula (1861—1931) egyetemi tanár volt, a Tanácsköztársaság idején tanúsított haladó szellemű magatartásáért 1921-ben nyugdíjazták. 518