A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Művészettörténet - Módy György: Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

1. kép. Blattner Géza: Debreceni pásztorok, 1923, hidegtűkarc szerencsés ötvöződését láthatjuk a debreceni miliő fiatalkori élményanyagának, a minden alföldi festő szemléletére ható tényezőknek és a Franciaországban szerzett benyomásoknak. Tájképei a legjobb bizonyítékai ennek, — Nantes-i öreg házak (1929, vízfestmény), Valencay-i tanya (1940, vízfestmény). Figuráinak karikizáló, sokszor groteszkizáló megjelenítési formája sohasem vált nála öncélúvá — az egyszerű emberek életéből vett képeiből a humanista mondanivaló eljut szívünkig a francia könnyedséggel kezelt formán keresztül. (Gyapjútisztítók, 1934, Matracújítók a Szajna parton, 1936, Hálóvető, 1942, Május 1. a tavon, 1955). Kiállított képei egy-két tusrajzot és színes tusrajzot, az egy-egy hidegtűkarcot, vörös krétarajzot és olajfestményt kivéve akvarellek és pergamenrajzok. Itt kell szólnunk Blattner Géza egy sajátos technikai megoldásáról — a pergamenre bekaparással és színes tussal készített rajzairól. Ezek a képek a színezett rézkarc és a színezett fametszet együttes hatását nyújtják és ez a szokatlan eljárás sokszor erőteljesebben adja vissza a művész mondanivalóját, mint ha azt rajzban vagy festményen jelenítette volna meg. Pergamenre festett tusrajzaira 1924. évi gyűjteményes kiállításának egyik kritikusa is felfigyelt s azt írta, hogy azok „a középkori fametszetek primitív erejével hatnak". Most kiállított pergamenrajzai közül mondanivalójában és formájában is különösen sikeres megoldású az 1960-ban készített Montmartre-i utca és a Szajna partján. Blattner Géza képei egy sokoldalú, az életet és az embereket alaposan megfigyelő és megjelenítő művész alkotásai, aki az új formai megoldások kere26* 403