A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Művészettörténet - Sz. Kürthi Katalin: Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből 1894–1944

A közvélemény joggal kifogásolta a török jelvényeket, amelyeket a későbbi tervén már elhagyott Tóth András. A szobrot kétszeres életnagyságban, bronzból készítette volna, amelyet a kő talapzaton faragott címer egészített volna ki. Anyagiak híján nem valósult meg a millenáris ünnepségekre a terv, később pedig Holló Barnabás Bocskai-szobortervét valósították meg. A sors különös véletlenje még többször összehozta Tóth Andrást Holló Barnabás Bocskai-szobraival, s ezek egyike kiindulópontja lett élete legnagyobb kudarcának. A budapesti Bocskai-szobrot

38

1902-ben helyezték el, valószínűleg Tóth András faragta annak is a talapzatát és két mellékalakját. így volt ez a debreceni Holló Barnabás-féle Bocskai-szobor esetében, csakhogy itt még a helyet is Tóth András Hungária-szobra adta át a Bocskaiemlékműnek. Az 1867-ben felavatott Marschalkó János-féle „Haldokló oroszlán" с szobrot, a honvédemléket ugyanis 1899-ben kivitték a Honvédtemetőbe, az Emlékkertből.

39 Itt avatták 1902 nyarán Tóth András szabadságharcos emlékművét, a „Hungáriát"-t. A hatalmas bronz szobor országcímeres pajzsra támaszkodó, fáklyát tartó jelképes nőalakot ábrázolt.

40 Az emlékművet rövidesen „Vas Zsuzsi"-nak kezdték a debreceniek csúfolni. A tanács napirendre tűzte a lebontás, elmozdítás tervét. Felvetődött az Árpád térre helyezés, majd a beolvasztás ötlete. A személyeskedésig fajuló vitát a Bocskai-szobor elhelyezésének ügye döntötte el. Annak helyéül ugyanis az Emlékkertet jelölte meg a város közgyűlése. A sajtóban az az álhír jelent meg, hogy Tóth Andrásnak kell lebontania „Hungáriá"-ját

41 Bár ez nem volt igaz, de a mester csak megalázta magát. Nyilván kényszerhelyzetben, de vállalta a Bocskai-szobor talapzatának és két mellékfigurájának faragását. Az országos közvéleményt évekig foglalkoztatta a debreceni Szabadság-szobor ügye. „A detronizált Szabadság-szobor. Egy szobrász kálváriája" címen még 1910-ben is jelent meg budapesti író tollából hosszú, éles hangú cikk, amely a közgyűlés tagjait, Debrecen vezetőit okolja Tóth András értetlen meghurculásért, s a szobor felállítása, majd ledöntése körüli harcban személyeskedéseket sejtet.

42 A „Vas Zsuzsi" a Városház udvarán állt 1916-ig, ekkor beolvasztották. Az egykorú szemtanú, Móricz Zsigmond így ír róla: „Ismertem is a Városháza udvarán egy iszonyú alkotását. Hungária páncélban, a fején sisakkal... Ott volt leállítva az udvar kövére, jól meg lehetett nézni, ahogy nehéz vasszoknyában ott állt, mint a panoptikumok őrangyala. De akkora volt, mint az amerikaiak Szabadság szobra, aki a kikötő hajókat fogadja. Iszonyú nagy, emeletes magas, és minden primitívsége mellett is volt benne valami monumentális"

43 38 1902-ben a Köröndre helyezték el, 1945 után pedig a Milleneumi emlékműre. Ma nincsenek meg a mellékalakok, de reprodukciók alapján (pl. Liber Endre: Budapest szobrai. Bp. 1938. 239., valamint Lyka Károly: Budapest szobrai, Bp. 1955) nyilvánvaló, hogy azonos a mellékalakok készítője. 39 A debreceni csata 50. évfordulóján, emlékünnepség keretében avatták új helyén a szobrot. 40 Ism. és repr. a DKK. 1902. évf. 58—60., valamint Hamar László: A szobor története с füzete (Debrecen, 1902). 41 A Debreceni Független Újság 1906. szept. 14-i száma„Abolygó Szabadság szobor — Hungáriát lomtárba teszik—Beolvasztják honvéd szobornak" címmel közöl tudósítást avárosi közgyűlésről. A Debrecen с lap 1906. nov. 1-i sz.-ban közlemény jelenik meg: a mesternek kell lebontania művét. Másnap közzéteszik Tóth András nyilatkozatát: ha éhen hal, sem bontaná le. A hibás közlés azonban megmaradt a köztudatban, ennek tulajdonítható, hogy Lyka Károly egyedülálló „esztétikai harakiri"-nek nevezi Tóth András tettét. „A tanács ... pályázatot hirdetett a lebontási műveletre. Csodák csodája: a pályázatból maga Tóth András került ki győztesen" — írja Szobrászatunk a századfordulón с könyve (Bp. 1954) 32. 42 A Pesti Napló Szbi. aláírású riportere 1910. május 8-i cikkében közli a tényeket, véleményeket. Komlóssy Artúr választási manipulációjaként tünteti fel a hirtelen szoborállítást, majd a meggondolatlan lebontást. 1912-ben felmerült Debrecenben: használják fel a szobor bronzanyagát a készülő Kossuth emlékműhöz. Erről tudósít a Debr. Szemle 1912. évf. aug. 18-i sz. Megállapítja a cikk, hogy Tóth András terve jó volt, csak öntése nem sikerült. 43 Ady Endre, mint fiatal debreceni újságíró, gyakran járt a Tóth házba 1898—99-ben. 43 Móricz 1916. ápr. 5-én tett látogatást Tóth Árpádék debreceni otthonában, de már előzőleg látta a „Vas Zsuzsi"-t. Emlékeit Tóth Árpád nekrológjában („A költő és apja" idézi fel) „Nyugat" 1930. márc. 409—412. Idézet: a 410. 374