A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

hogy — Jankó, ne veszekedj, ez után lettél gazda!" — (Sipos József 79 é.) Vót itt a Szoboszlai uccán egy jány V. R., ez egy kicsit hibás vót, olyan gyengébb elmével gondolkodott az, de vót 20 köblös födje, de oszt csak elvette egy szegényebb fiú, K. J., elvette a vagyonáír. A fiú fuvaros vót, 2 hód födje vót, meg két lova, így nem kellett neki napszámra se járni. Ez úgy 1925-be törtínt." (Csige József 75 é.) A gazdagabb családoknál előfordult az unokatestvérrel kötött házasság. Az ilyen házasságokban a vagyon összetartása volt a cél. A németfalusi gazdáknál ez gyakrabban előfordult, mint a magyaroknál, itt a vagyoni szemponton kívül a nemzetiségi összetartás is szerepet játszott. A falu nem nézte jó szemmel ezeket a házasságokat, hiszen többnyire „hibás" gyerekek születtek ezekből. Ilyen közeli rokonházasság még a II. világháborút közvetlenül megelőző időben is volt a Németfaluban. A szegényebb családoknál a párválasztásban a vagyon mint meghatározó tényező szintén jelen volt. A 4—5 holdas paraszt nem szívesen fogadott a családjába egy nincstelen napszámost vagy zsellért. A „kivagyiság", a szegényparasztoknál is jelen levő gőgösség megkövetelte azt, hogy a másik félnek is legalább annyi vagyonkája legyen, mint neki van. A falu lakosságának nagy többségét kitevő földnélkülieknél, napszámosoknál, cselédeknél az egyéni tulajdonságok voltak meghatározóak a párválasztásban, hiszen egyik sem rendelkezett vagyonnal. Tulajdonképpen csak a szegénységet lehetett párosítani a szegénységgel. A döntő kétségkívül a kölcsönös vonzalom, s az egymás iránt érzett szerelem volt. „.. .sok a szerelmi házasság, mert sok a szegény, az egyházas zsellér, nincs se várható vagyon, se rang, se jó sorsot igérő örökség, egyetlen kincsük a szerelem."

12 Foglalkozás szerinti elkülönülés A falu társadalmát a vagyoni rétegződésen belül és azon túl is tagolta a foglalkozás szerinti elkülönülés is. így a saját vagy bérelt kisebb-nagyobb földterületen gazdálkodók mellett ott találjuk a föld nélküli napszámosokat, cselédeket (uradalmi cselédek, gazdáknál dolgozó cselédek, cselédlányok), pásztorokat, falusi kisiparosokat, falusi értelmiséget. Mivel a vagyoni rétegződésen túl a foglalkozás szerinti tagolódásnak is szerepe van a párválasztásban, elkerülhetetlen ennek a figyelembevétele. A jobb módú gazdák lányai általában az önálló gazdákká előlépő gazdalegények feleségei lettek, nem mentek tisztviselőkhöz sem, mert akármilyen rangú is volt a paraszt ember, idegenkedett a „nadrágosok"-tól.

13 De nem mentek — nagyon ritka kivételtől eltekintve — csendőrhöz, altiszthez, iparos emberhez sem. Az alsóbb paraszti rétegek közül a cselédeknél és a pásztoroknál játszott szerepet a foglalkozási különállás. A Semsey uradalomban vagy a nagybérlők tanyáin balmazújvárosi ember alig-alig volt a cselédek között, ezek zömükben idegenből idekerült, szabolcsi, hevesi, borsodi származású emberekből toborzódtak. A helybeli legények általában a debreceni vagy balmazújvárosi nagygazdákhoz szegődtek el. A nősülés után rendszerint abbahagyták a cselédeskedést és summás, napszámos, kubikos munkára mentek el. A lányok közül sokan szolgálónak álltak férjhezmenetelükig a debreceni nagygazdákhoz, módos polgárokhoz. A balmazújvárosi cselédek az uradalmi cselédeket lenézték. A paraszti rétegződést nem lehetett megtagadni, és a paraszti hierarchia legalján az uradalmi cselédek állottak.

14 A falusi cselédlegények helybeli cseléd, napszámos lányokat vettek el feleségül, ritkább esetben a gazda lányát, mint már arról a vagyoni rétegződésnél szó volt. Falubeli cseléd fiú, uradalmi cselédlányt nem vett feleségül. Az uradalmi cselédeknél egy bizonyos „beltenyészet" alakult ki: majoron vagy uradalmon belül történtek a házasságkötések. A balmazújvárosi lányok közül sokan álltak el szolgálónak Debrecenbe, mivel falujukban nem mindig volt kereseti lehetőség és a városi szolgálóság jobb és kényelmesebb munkalehetőségnek számított. Ezek a lányok már kissé kifinomodtak, jobban hozzászoktak 12 Veres Péter: Szülőhazám, „Hortobágy mellyéke". (Budapest, 1968) 222. 13 Veres Péter több művében ír a parasztok „nadrágosokkal" szembeni idegenkedéséről L. pl. 25. jegyzetben i. m. 265. 14 Vö. Veres Péter 1956. i. m. 61—73. 356