A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

hassák el, s minél tovább a lányok kezében maradhasson a labda. A lányok mögött álló fiúk a labda után kapkodtak, s hogy azt megszerezhessék, megcsiklandozták a lányokat, „véletlenül" a lányok melléhez, derekához kaptak, akik „meglepetésükben" elejtették a labdát és a fiúk felkapták. „Többet kapkodtunk a jányok mellihez, mint a lapta után." (Sipos József 79 é.) A libamezőn eltöltött közös vasárnap délutánokon sok ismeretség, szerelem szövődött. Korzó: A fiatalok társas életében fontos volt a korzó szerepe. Vasárnap délutánonként, karácsony, húsvét, pünkösd másnapján leány-és legénycsapatok sétálgattak a főutcán a Városháza, a Mozi és az Állomás körzetében. A legények ilyenkor jól megnézték a lányokat, kiszemelték, hogy kit fognak majd a bálban táncoltatni. A lányok a korzón mutatták be új ruhájukat. A karonfogva korzózó valamelyik lánycsapatot kiszemelték a legények és utánuk mentek. Ha ismerős lányt pillantott meg egy-egy legény, szóba elegyedett vele, de egyikük sem vált ki a csapatból. A korzón való séta a lányoknál 14 éves, a fiúknál 16 éves korban kezdődött. A lányok férjhezmenetelükig, a legények katonaságig jártak a korzóra. Katonaságtól hazajött legény csak elvétve korzózott. Tánciskola: Az iskolahagyott lányok, fiúk beiratkozhattak a tánciskolába. A tánciskola a téli hónapokban két szakaszban volt. November—január, illetve január—március között. Az iparosok, gazdagabb családok gyermekei, valamint a diákok a nyári hónapokban, júniusban, augusztusban jártak tánciskolába. A jobbmódú ifjak ráértek a nagy mezőgazdasági munkák idején is. Egyébként sem jártak volna tánciskolába a falu szegényebb rétegeinek gyermekeivel. A tánciskola vasárnap este hat órakor kezdődött és kb. tíz óráig tartott. A tánctanítás a táncmester házában folyt. Azokban a hónapokban, amikor a tánciskola volt, minden hónapban egyszer, vasárnap este ún. kolomestét (össztánc) tartottak. A kolomesték is a táncmester házában voltak, este 7 órától kb. 10 óráig. Ezen az összejövetelen nemcsak azok vehettek részt, akik ezidőben jártak tánciskolába, hanem azok is, akik már korábban elvégezték. A tánciskola utolsó vasárnapján este 6—7 órától próbabált tartottak a Kaszinóban. Ekkor láthatták meg a rokonok, ismerősök, hogyan tudnak a fiatalok táncolni. Ezért is nevezték próbabálnak. A lányok erre az alkalomra négy-öt jegecskét (mirtusz), ugyanennyi fehér, rózsaszínű, kékszínű, csipkés szélű zsebkendőt vásároltak, hogy azokat a fiúkat, akik felkérik őket táncolni, meg tudják ajándékozni. A táncmesternek is vett minden lány egy-egy jegecskét és zsebkendőt. A fiúk hajcsatot, szalagot, narancsot, cukrot vettek annak a lánynak, akivel táncoltak. A próbabál hivatalosan éjfélig tartott. A tánciskolái partnerek ismeretségéből, kapcsolatából nem egyszer házasság jött létre. Bál: A fiatalság szórakozási, ismerkedési alkalmai között kiemelkedő jelentősége volt a különböző báloknak. A következő, évről-évre megrendezett bálokat tartották a faluban: húsvéti, pünkösdi, szüreti, „berukkolási" (katonák bevonulásakor októberben), karácsonyi és az ún. „cselédbál" január elsején. Ezenkívül — ha a falu elöljárói engedélyezték — aratás után, tehát augusztusban is tartottak táncmulatságot. A báloknak különösen nagy jelentősége volt olyan fiatalok ismerkedésében, akik nem éltek benne a falu mindennapi közösségi életében, mert sok balmazújvárosi lány Debrecenben szolgált cselédként, sok legény pedig cseléd volt valamelyik debreceni vagy újvárosi gazdánál, vagy az év nagy részét pásztorként a Hortobágyi pusztán töltötte. Mivel ezeknek a fiataloknak csak a munkahelyük volt másutt, társukat falujukból, saját közösségükből választották, fontosak voltak tehát az ismerkedési alkalmak. Ezért ha máskor nem, de a bálokon, s főként a cselédbálon (ez volt a cselédek fogadásának napja) megjelentek. A bálokat az ún. körök rendezték (Kaszinó, Kossuth-kör, Függetlenségi és 48-as kör, Rákóczi-kör vagy Kiskör, Földművelő Egylet). A Kaszinóba a gazdalegények és a gazdalányok jártak. A Kossuth és a 48-as körben kb. 1930-ig csak a Németfalu fiataljai báloztak. A körök vezetősége a bálokra két helyiséget biztosított. A bálteremből nyílt egy kisebb szoba, itt a legények bort ihattak a tánc kezdetéig. A lányok a bálteremben a fal melletti lócákra ülve várták, hogy a legények felkérjék őket. Ha egy lányt sokáig nem vittek el táncolni, azt valamelyik jó lánycimborája felkérette a bátyjával vagy egy rokon fiúval. Előfordult, hogy az unszolásra sem voltak hajlandók a legények némelyik lányt felkérni. „Az én barátnőm Debrecenbe vót szógáló jány, de a bálra oszt csak hazajött, oszt kezdtek mán abba az üdőbe piros cipőt venni, mondtam az ismerős fiúknak, hogy híjátok mán el a barátnőmet is. — Hát, piros cipő van a lábán, nem híjuk el. — Hát, nem 350