A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

Vajda Mária Az ismerkedés és a párválasztás szokásai Balmazújvároson A párválasztás szokásairól a néprajzi szakirodalomban elsősorban a lakodalom hagyománykörének leírásaiban olvashatunk. A lakodalmat, az esküvőt szükségszerűen megelőzi számos cselekvés, amely mintegy bevezetője, előkészítője a házaséletnek. Ezeknek egyik igen fontos mozzanata az ismerkedés, majd a párválasztás. A párválasztásban nemcsak a házasulandó felek érintettek, az ún. „kiválasztás" nemcsak a két félre tartozik, hanem ebbe a folyamatba a családok szűkebb közössége, gyakran — olykor áttételesen — a falu egész társadalma bekapcsolódik. Az idevonatkozó megfigyelésekről részint a már említett lakodalmi szokáskörrel kapcsolatos közlemények, részint pedig a népi társadalom életével foglalkozó különböző szempontú tanulmányok, főleg az ifjúság társas életére, szerelmi kapcsolataira vonatkozó leírások adnak számot.

1 Mindezen szakirodalmi adalékok összefoglalására jelen alkalommal nem térünk ki. Utalásaink elsősorban a hajdúsági, bihari népélettel foglalkozó tanulmányokra szorítkoznak. Ezek közül mindenek előtt megemlítünk egy hajdúsági

2 és egy bihari lakodalmat

3 leíró tanulmányt, valamint egy asszonyok és leányok közösségi életét elemző munkát.

4 Az előző kettő a párválasztást, mint a lakodalmat megelőző mozzanatot érinti, a harmadik pedig a szórakozás, a szerelmi élet* a munka kapcsolataiban mutatja be a párválasztáshoz vezető utat. Tanulmányomban egy nagy alföldi település, Balmazújváros ifjúságának ismerkedési alkalmait, párválasztásának hagyományos gyakorlatát vizsgálom a századfordulótól napjainkig terjedő időszakaszban. A balmazújvárosi népéletet kitűnően ismerő Veres Péter több regényében, elbeszélésében találunk részleteket, adalékokat az ismerkedési alkalmakra, a párválasztási szokásokra is, így különösen a Három nemzedék című regénytrilógiájában, A kelletlen lány, a. Rossz asszony, a Szülőhazám, „Hortobágy mellyéke" című könyveiben. A szépirodalmi ábrázolás pompás hátterül szolgál néprajzi megfigyeléseinknek. Balmazújváros a Tiszántúl északkeleti részének egyik jelentős települése, legnagyobb községe. Debrecentől 24 km-re fekszik. A község határának nyugati, már a Hortobágyhoz tartozó része legeltetésre, keleti löszös területe mezőgazdasági művelésre alkalmas. A község sorsát évszázadokon át befolyásolta — néha pedig egyenesen meghatározta—az a körülmény, hogy Debrecen és Hortobágy között települt. így a falu lakossága nemcsak saját földesurai, hanem a szomszédos Debrecen expanzív törekvései ellen folytatott szinte állandó harcot. 1753-tól Balmazújváros az Andrássy család birtoka lett. Ők alakították ki a majorsági 1 Ortutay Gyula: A magyar parasztság szerelmi élete. Népünk és Nyelvünk VII. évf. (1935) Ortutay Gyula: A szerelem Ajakon a házaséletig. In: Szabolcs vármegye. (Szerk.: Dienes István Budapest, 1939). 171—177. Kresz Mária: A fiatalság társasélete a kalotaszegi Nyárszón. Néprajzi Közlemények 1. sz. (1960) 93—121. Nagy Géza: A karcsai parasztifjúság társas élete. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XII. (Miskolc, 1973) 493—524. 2 Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton. Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975) 567—617. L. még: Ujváry Zoltán: Hajdúszoboszló népélete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre Hajdúszoboszló, 1975) A lakodalom 568—581. 3 Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban.Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972) 363—382. 4 Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42—43. (Szerk.: Dankó Imre) (Gyula, 1963). 347