A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Ráduly Emil: Egy XIX. század eleji festék-receptgyűjtemény

Ráduly Emil Egy XIX. század eleji festék-receptgyűjtemény A Papszász-család irodalmi jellegű hagyatékában, amely 1975-ben került a Déri Múzeumba, gazdasági és birtokigazgatási feljegyzések is találhatók. A XVIII. század végén — a XIX. század első felében keletkezett iratok közül került elő a négy, középen összevarrt ívből álló, 20,5 x 25 cm-es füzet is, amely egy kéztől származó, néhol elmosódott, nehezen olvasható írással festékrecepteket és festőeljárásokat tartalmaz.

1 A gyűjtemény összeállításának idejére és helyére, illetve írójára, konkrét adatok hiányában csak következtethetünk. Valószínűnek látszik, hogy a füzet nem későbbi az irategyüttes többi darabjánál, mivel a benne előforduló receptek még nem említik a XIX. század közepén elterjedt anilin-alapú, olcsó gyári festékeket. A festőeljárások és nyersanyagok egy része több száz éves múltra tekint vissza, a gyűjtemény mégsem lehet korábbi a XVIII. század utolsó harmadánál, mivel írója ismerte a század második felében feltalált és elterjedt indigószármazékot, a Berlinblau festéket.

2 A gyűjtemény pontos keletkezési helyét megállapítani egyelőre nem tudjuk. Az előforduló kifejezések és eljárások egy része Erdélyre, vagy Erdéllyel közvetlen szomszédos területre utal.

3 A festékek gazdag színskálája és változatossága (ezen belül különösen a gyapjúfestés) alapján nem is gondolhatunk egy alföldi, vidéki kismester (kékfestő) receptgyűjteményére, másrészt a receptek egy része szinte teljesen megegyezik a néprajzi szakirodalomban található erdélyi leírásokkal.

4 Az Alföld, különösen a Tiszántúl festő-, textilkikészítő ipara, eddigi ismereteink szerint jóval szerényebb volt az ország nyugati és északi részeinél, illetve Erdélynél.

5 A fenntebbiek értelmében tehát nem tarthatjuk kizártnak, hogy a gyűjtemény valóban a Papszász- és a vele rokon családok bihar megyei (Nagykereki), vagy szilágy megyei (Pele) birtokain keletkezett. A részletes vizsgálat azt bizonyítja, hogy a receptek házi használatra készültek. Erre utalnak az előforduló edények, eszközök, a teknőben, üstben történő festés (a legnagyobb edény egy 2—3 vedres üst), a festék parasztfazékban való előkészítése, a kézben, forgatva végzett festés stb. Egy festőmester számára például feleslegesnek tűnnek a következő megjegyzések is: „... a gyapjút kétszer is meg kell mosni, mert ha siros lesz meg nem fogja a festék...", vagy „A melly Levbe egyszer festesz el kell tenni, és meg ujjitván lehet hasznát venni." Sok esetben a festékanyagok mennyisége és az időtartamok csak hozzávetőlegesek. A receptek házi használatára utalnak az 1 garas árra, 1 pénz árra kifejezések is.

6 1 A családra vonatkozó adatokat és a gyűjtemény közlésre való átengedését itt köszönöm meg Kilián Istvánnak. (A füzet leltári száma: X. 76. 40. 1.) 2 Vö.: Endrei Walter, 1969. 77. 3 Pl. ejtel: „a székelyeknél hígmérték neme", hülepedik: „székely tájszólás" (Czuczor—Fogarasi: A magyar nyelv szótára, II. Budapest, 1864. 69., 1769.) stb. Előfordulnak a füzetben román szavak is, illetve egy román (muntyán) eredetű recept. 4 Pl. Cs. Sebestyén Károly, 1914., Palotay Gertrúd, 1937., Balázs Márton, 1942., Szentimrei Judit, 1972., 1974., Dunáre, Nicolae, 1974. stb. 5 Vö.: Nagy Dezső, 1959., Beck Zoltán, 1963., Domonkos Ottó, I960., 1974. stb. 6 A mértékek változatossága egyébként figyelmet érdemel. A font és lat különböző egységei mellett a következő mennyiségek fordulnak elő leggyakrabban: ejtel, véka, veder, kupa, pohár, kalán, késhegy, illetve tenyérnyi, maroknyi, ujjnyi, pogácsányi, diónyi, babszemnyi stb. 335