A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri György-gyűjtemény két faragott, festett széke
neve. 13 A betelepülők tehát nem hozhatták magukkal bútoraikat, gazdasági eszközeiket, de taksás jobbágyként megtelepülve hamarosan lehetőségük nyílt odahagyott ingóságaik pótlására. A taksás jobbágyok státuszából fakadó jobb gazdasági lehetőségek a komlósiaknak biztosították a két és háromosztatú lakóházak építését, amit megfelelő bútorral igyekeztek berendezni. A tehetősebbek rövidesen kialakítottak egy tisztaszobát (prenja chiza) amit díszesebben rendeztek be, mint a hátsó lakószobát a (zanja chiza-t, malá chiska-t). Mivel a szlovákok Békés megye fában szegény vidékein telepedtek meg, a ház a bútor és az eszközök készítéséhez gondoskodniuk kellett megfelelő mennyiségű és minőségű fának a beszerzéséről. A szállítás vízi úton, a Szárazéren úsztatva történt, később pedig tengelyen szállítva szerezték be a fát Biharból és Erdélyből. 14 A lakosok a XVIII— XIX. század fordulóján a lakásberendezés legnagyobb részét házilag állították elő. A család férfitagjainak volt a feladata a bútor készítés, akik igen járatosak lehettek a fa megmunkálásában, mert még a bonyolultabb darabok, például a szövőszékek elkészítésére is vállalkoztak. Valószínűleg már előző lakhelyükön, a fában gazdag Felvidéken is kitűnően értettek a fa megmunkálásához. A tótkomlósi parasztemberről azt tartották, hogy a bútorfaragás olyan természetes munkálkodása volt, mint a böllérkedés. Tábori György említi, hogy az 1920-as évek tájékán egy idős tótkomlósi adatközlő úgy emlékezett vissza gyermekkorára, hogy akkor alig volt olyan komlósi ház, ahol ne lett volna valaki bútorkészítő. A hosszú téli estéken gazdának és béresnek egyaránt a faricskálás volt a legkedvesebb passziója. 15 Az ügyeskezű lakosok mellett a szél- és szárazmolnárok is mesterei voltak a bútorkészítésnek, de a lakosság növekvő igényeit ők sem tudták kielégíteni. Ezért a komlósiak szívesen vásároltak festett bútorokat máshonnan, főleg Hódmezővásárhelyről, ahol ekkor már igen szép festett darabokat készítettek. A hódmezővásárhelyi asztalosok céhben dolgoztak. A céh 1797-ben kapott protokollumot. A komlósiak ezért mesterséget tanulni is szívesen küldték fiaikat a hódmezővásárhelyi asztalosokhoz. Természetesen a tótkomlósi ügyeskezű lakosok és a bútorkészítéssel is foglalkozó molnárok mellett rövidesen a tanult mesteremberek kezéből kerültek ki a legszebb parasztbútorok. Míg a 18. század első felében a megye elöljárósága kétszer is azt válaszolta a helytartótanácsnak, hogy a lakosságnak a csizmadiákon kívül nincs szüksége más iparosokra — köztük asztalosokra sem — mert a lakosok mindent maguk készítenek, a század második felében már szükség lett a tanult mesteremberekre. Különösen a templomépítésekhez és a templombelsők berendezésének az elkészítéséhez. A behívott mesterek többnyire német származású vándor asztalosok voltak, akik a templomi berendezések faragása mellett szívesen készítettek bútorokat is a tehetősebb gazdák és családtagjaik részére. Ebben az időben telepedett le Tótkomlóson egy Bindrim nevű német asztalosmester. 16 Az asztalosmesterséget folytató komlósivá lett Bindrim család tagjain kívül más, céhen kívüli asztalosok is dolgozhattak, és bizonyára továbbra is sok bútort készíthettek a fúró-faragó kedvű, fával kitűnően bánó lakosok is. Valószínű azonban, hogy az utóbbiak csak festetlen bútorokat készítettek, mert Békéscsabán az asztalos céh megalakulása (1819) után csak a céhbeliek készíthettek festett és faragott bútort. 17 Kérdés azonban, hogy a Komlóson élő asztalosok érvényesítettek-e hasonló jogokat, vagy pedig elvállalták a nem céhbeliek által kifaragott bútorok festését is. 18 13 Gajdács i. m. 40. 14 Tábori i. m. 270. 15 Tábori i. m. 271. 16 A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere. I. (Szerk.: Éri István, Nagy Lajos, Nagybakói Péter (Budapest, 1975.) 286. és Tábori György szíves közlése a Csongrád megyei Levéltár hódmezővásárhelyi részlegében talált feljegyzésről: a hódmezővásárhelyi asztalos céh fíliális mesterei voltak Gottfrid Bindrim és Ludvig Bindrim, beállásuk ideje 1794. VI. 5. és 1809. V. 29. valamint Kmetykó Mihály (1831) és Frantzisti József (1868). Gajdács 1880-ból közli a komlósi iparosok listáját, de nem ad névszerinti felsorolást, csak számszerint közli, hogy 6 asztalos és 20 (!) barkácsoló dolgozik. Ez utóbbiakra Gajdácsnak a következő a megjegyzése: „Hogyha akadnak is közöttük ügyes mesterek, a legtöbbje nem versenyezhet a tanult iparosokkal, de mert többnyire olcsóbban vállalnak munkát, a komlósiak gyakran igénybe veszik őket." Gajdács i. m. 258. 17 Tábori i. m. 272. 18 Ennek a kiderítésére csak további kutatások után vállalkozhatunk. 299
