A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében
V. Nyélformák A mángorlók nyélkiképzése igen nagy változatosságot mutat, ami arról tanúskodik, hogy készítői nemcsak járulékos elemként kezelik. A mángorló formájának, díszítő stílusának megfelelően alakítják ki a nyeleket: az egyszerű forma és díszítetlen mángorló egyszerű nyelet, legtöbbször nyélvégnélküliséget kíván meg, míg a gazdagon díszített mángorlónak gazdagon díszített nyél és nyélvég felel meg. A nyélvég nélküli mángorlók későbbi keletűek. Legtöbbjük a múlt század végén és ebben a században készült akkor, amikor az egész mángorló formája és díszítése leegyszerűsödött. Az egyszerű, nyélvég nélküli mángorlók nyele is mutat változatosságot. Többségük teljesen egyenes, henger alakban kifaragott, de találunk a nyél vége felé kissé szélesedő, illetve csúcsban végződő formákat is (1—2—3). A 20 darab, nyélvég nélküli mángorló közül 9 átfúrt végű, ahová a felfüggesztésre szolgáló madzagot fűzték. A nyél általában a mángorló lapjával egysíkban vagy attól kissé lentebb helyezkedik el. Szokatlan a laptól nagy ívben kiemelkedő nyélforma. Az ilyen nyeleken jó fogás esik, az erőkifejtés is sokkal egyszerűbb. Hogy mégsem alkalmazták az effajta nyélformát — holott köztudott, hogy a paraszti, alkotó fantázia mindig a legpraktikusabb formákat hozza létre —, annak az az oka, hogy a kiemelkedő nyélforma faragása nehezítette volna a mángorló elkészítését. Míg a lappal egysíkú vagy annál alacsonyabb síkból induló nyelek kifaragása egyetlen, lefűrészelt vagy legyalult darabból lehetséges volt, addig a kiemelkedő, nyél esetében a fűrészelést vagy gyalulást lehetetlenné tette az, hogy a nyélre jó darab, kiemelkedő fát kellett ráhagyni. Bár ugyanez a nehezítő körülmény állt fenn a fogantyú kiképzésénél, mégis azt tapasztaljuk, hogy inkább igyekeztek azt kifaragni, mint a kiemelkedő nyelet. A gyűjteményünkben található két, kiemelkedő nyélforma egyik esetben kiemelkedő fogantyúval párosul (4). A gazdagon díszített, nyélvéggel ellátott nyelek ugyanúgy, mint a faragott vállak a korábbi mángorlókon találhatók. Leggyakoribb közülük a korong és ovális alakú, amelyek méretben és a rájuk került, faragott díszítésben különböztek egymástól (5-8). Gyakran kifaragták a gömbalakú nyélvégeket is, amelyek tökéletes gömb formában azonban ritkán maradtak meg: szögletes éleket, mélyedéseket nyesegettek bele (9-11). A nyélvégek között találunk szívalakúakat, lóhere formájúakat, kereszt alakúakat, virágszirom faragásúakat, szögletesen lenyesetteket és „bunkószerűen" kiképzetteket. Ezek csupán egykét mángorlónkon fordulnak elő (12-26). Külön említjük a többször elkeskenyedő és szélesedő esztergált nyeleket, amelyek a későbbi, esztergált mángorlóin kon találhatók (27). 264