A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

Külterületen feküdt az egykor Tornához tartozott Ghilányi, Szeles, Vay valamint Bégány csapszék és kúria épülete is és mivel azok kívül estek Debrecen déli határán kijelölt város árkán még az egykori térképen fel sem tüntették mint városi területhez tartozókat. Külső Ispotályként kezelték és így is nevezték az 1553-ban épült szegényházat, ahol a város elesetjei kaptak állandó menedéket annak ellenére, hogy itt már 1570-ben önálló templomot építettek az ispotályi lakosok részére és a belső Ispotály ugyanakkor már évtizedekkel azelőtt végleg megszűnt. Csak az árkon kívül 1774-ben megindult újsorosi házak telepítésével oldódott fel részben a több száz éven keresztül szigorúan őrzött rendelkezés érvénye. De az adókivetéseknél az újsorosi lakosoknak mint másodrendű polgároknak a sajátos jogállásuk továbbra is kitetszik az egykorú okmányokból. Ugyanis a kiosztott telkek nem kerültek a rajtuk építkezők tulajdonába, hanem azok továbbra is városi birtoktestként szerepeltek és az új települők telek használati díj fejében a városnak évente 2 Rhénes forintot fizettek valamint különböző szolgáltatásokat teljesítettek. Az 1786. évre előírt jogelismerési díjat fizető új települők száma az alábbi egykorú kivetés szerint közel 10 év alatt már 360-ra növekedett, akik a város körül helyezkedtek el. • „A Külső Városi Lakosok Taxainak Specificatiója de Anno 1786. Hatvan Uttzai Hostadt 101 202 Rhf. Péterfiai Uttzai Hostadt 6 12 Rhf. Csapó Uttzai Hostadt 111 222 Rhf. Czegléd Uttzai Hostadt 20 38 Rhf. (itt az 1. szám a csordásház volt) Czegléd Uttzai Kis-Ajtó és Csapó-Uttzai Kapu között Lakók 77 154 Rhf. Varga Uttzai Hostadt 27 54 Rhf. Piacz Uttzai Hostadt 18 36 Rhf." A taxás vagy köznyelven taksás telkek után járó évi napszám munka és egyéb teljesítmények nyilvántartása és behajtása is az utcakapitányok hatáskörébe tartozott, mint ahogy ők gondozták és adtak számot a területükhöz tartozó külsőségeken levő állatokról és egyéb gazdasági létesítményekről is mint a Ludas, vagy Hortobágyi csárda gazdaságáról. Ezek területi megoszlása azonban a Tanács rendelkezése szerint többször változott. Az utcakapitányok felbecsülhetetlen értékű tevékenysége a város közigazgatásában talán legjobban a tűzvédelmi intézkedések végrehajtásában és ellenőrzésében domborodott ki. A várost pusztító tüzek megelőzésére és azok elhárítására hozott rendelkezésekben ugyanis a kapitányok, tizedesek és tízházgazdák, mint a tűzvédelem oszlopai szerepeltek. Az 1799-ben hozott — akkor már mint felújított és kiegészített — 51 pontból álló „Szabad és Királyi Debreczen Városának tűz ellen való rendelései"

6-nek alábbi jellemző idézetei adnak hű képet hasznos működésükről. „IV A' Kapitányok a' Tizedesekkel, és Tízház-Gazdákkal egygyütt minden két Hónapban a' Kéményeket, és Kürtőket megvisgálják... XVII... minden Háznál készen légyen a' Kapitány-víz Kád bann, vagy Hordóbann, vagy legalább Dé'sábann 3 Rforint büntetés alatt. XXI. Utszabéli Kapitányok, Tizedesek és Tízház-Gazdák kötelessége lészen: 1-ször A' felyül írtt Rendeléseknek megtartására szorgalmatosan vigyázni. XXIX. Az Utszabéli Esküdtek, és Kapitányok a' Tűzhöz menjenek. XLVII. A' melly Házak nyilvánnvaló veszedelmekbe forognak, hogy vagy meggyuladnak, vagy lerontatnak, az olyanokból az erőtleneket, Gyermekeket és a' Portékát kihordvánn, úgy azt is, a' mi az égő Házból kihordódott, az Utszák szekereire kell rakni, és vagy az Utszák Házaihoz, vagy más kerített, és bátorságos helyre hordatni, a' hol a' VáltóSzabók fogják strá'sálni, kikkel mindazáltal hites Ember is legyen vagy Esküdtek, vagy a' Kapitányok, és Tizedesek közül." 6. HBmL. Debreceni Utcakapitányi elszámolások 1782/1783—1783/1784. 234