A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

differencia jut, s ezek közül az egyik p=10%-os szintű (a szignifikáns eltérések száma a nők esetében is 9). (5. és 6. táblázat.) Mindebből logikusan az következne, hogy a 6—12. században több migrans férfi telepedett meg hazánk területén, mint migrans nő. E kérdés részletesebb megvitatására később kerül sor. Érdekes következtetéseket tehetünk a termetátlag alakulása alapján is. A nők esetében a 7—8. és a 8—9. századi csoport termetátiaga a kora-avarkori illetve a 8. századi csoportéhoz hasonló. A férfiak esetében a „griffes-indások" immigrációját az jelezheti, hogy a 7—8. és a 8. századi termetátlag a 8. századival mutat kisebb differenciát. A honfoglalás- és Árpád-korban a két évszázaddal keltezett népességek a nők esetében lényegesen eltérnek az egy évszázaddal keltezettektől. A férfiaknál viszont ezek az értékek nagyon közeliek (4. ábra). E jelenségek részletes elemzésére később térek rá, ezúttal csak a népességek keltezésével összefüggő aspektusra kívántam rámutatni. Egy korábbi részletes vizsgálatomban már utaltam arra a jelenségre, hogy a termetátlag a neolitikumtól kezdve nem mutat olyan mértékű emelkedést, mint a termetbeli nemi differencia értéke. Ennek alapján arra következtettem, hogy a nemi differencia kialakításában a népességek homogeneitása, endogám jellege is szerepet játszik (Szathmáry 1975a). Az 5. ábrán látható, hogy a nemi differencia a két évszázaddal keletkezett csoportok esetében alacsonyabb, s a variációterjedelem általában szélesebb. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a népességek keltezési intervallumának, genetikai struktúrájának összefüggése a jelenleg vizsgált 6—12. századi leletek alapján is szembetűnő. így azok az elemzések, melyek a kora- és késő-avarkori, honfoglalás- és Árpád-kori felosztást követték, vállalták annak kockázatát, hogy azonos genetikai státuszú, de eltérő struktúrájú, avagy eltérő genetikai státuszú, de azonos struktúrájú népességek között mondanak ki hasonlóságot, illetve eltérést. Visszatérve a 6—12. századi minta reprezentációjának kérdésére; a már eddig tapasztaltak alapján megítélhető, hogy az ismertetett kronológiai csoportok (a mintavételi körülmények figyelembevételével) kvalitatív reprezentációja lehetővé teszi, hogy az eredmények felhasználásával általános érvényében a legnagyobb várható valószínűségi elvnek megfelelően populációdinamikai következtetéseket tehessünk. Erre elsősorban az elméleti genetika számára jól értelmezhető tendenciák megléte hívja fel a figyelmet. Ha pedig vannak ilyen tendenciózus változások, akkor a későbbiekben részleteiben is megismerhetők okai és történeti összefüggéseik. A lehetőség tehát adott. A bemutatandó vizsgálat csak egy első „kísérleti" lépcsőfok azon az úton, amely ezek kiaknázására irányul. A népességek dinamikája a 6—9. században 1. A kora-avarkori népesség struktúrája viszonylag homogén (6. ábra). A nemi differencia értéke az átlagos testmagasságnak megfelelően magas (5. ábra, vö.: 4. ábra). A két nem termetének gyakorisági eloszlásai egy másodlagos maximum körvonalait sejtetik (2. és 3. ábra). Miután az összehasonlításban kelet-magyarországi minták szerepelnek, a hun— germánkori népesség utódai feltehetően a variációs sor alacsonyabb régiójába eső módusz kialakításában játszhatnak szerepet (vö.: Szathmáry 1975a). 2. A 8. századi temetők népessége jól tükrözi a „késő-avarok" beáramlását és letelepedését. Eltérő génkészletük — főként a férfiak esetében — a helyi populációk génkészletét és struktúráját jelentősen átformálta. Érzékelteti ezt mindenek előtt a testmagasság rendkívül alacsony átlagos értéke, az ennek megfelelő alacsonyabb átlagos nemi differencia, valamint a populációstruktúra heterogénebbé válása (4., 5. és 6. ábra). A férfiak termetének gyakorisági eloszlása egy primer és egy szekunder móduszt mutat. Mindkét komponens már a kora-avarkorban is képviselt, de arányai mások (2. ábra). A nők termetének gyakorisági eloszlása nagyon kevés párhuzamot mutat a kora-avarkoriakéval, miután móduszainak helyzete minden tekintetben eltérő (3. ábra). Ennek az a magyarázata, hogy a migrans férfiak esetében az izolációra való hajlam nagyobb, mint a nőknél. Ez a jelenség a 7—8. századi csoport esetében kifejezett, ami talán a különböző etnikai komponensek eltérő nemi arányára vezethető vissza. 147