A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Lipták Pál–Marcsik Antónia: Kora-népvándorláskori embertani leletek Kelet-Magyarországon

tak. Ezekre vonatkozóan igen részletes leírást találunk, de a torzított koponyák metrikus adatai hiányoznak. Az utóbbi időben Kiszely (1971, 1972), Hankó— Kiszely (1971—72) és Farkas (1973) nevéhez fűződik több torzított koponya értékelése az adott széria elemzésével kapcsolatban. A fentiekben említettük, hogy a Kiszombor—

В jelzésű gepida temető torzított koponyáinak azonosítása az eredeti közleményben nincs meg, ezért a leleteket újból megvizsgálva ezt is elvégeztük. A hagyományos — Martin szerinti — kraniometriai módszer alkalmazása nem elegendő a torzított koponyák jellemzésére, összehasonlítás kedvéért azonban az 5. táblázatban ezeket is közöljük. A Bartucz által megállapított 21 mesterséges koponyából csak 9 koponyát találtunk biztosan torzítottnak. A metrikus vizsgálatnál a torzításra vonatkozó, alábbi adatokat vettük fel. 1. Basion-antibasion távolság. 2. Torzítási jelző, amelyet a basion-antibasion távolság és a glabella-inion hossz viszonya ad meg. 3. Homlokprofil hajlásszöge. 4. Torzítás szöge (basion-antibasion tengelynek a frankfurti vízszintessel bezárt szöge). A 6. táblázatban megtaláljuk nyolc koponyának itt felsorolt jellegeit (egyet töredékessége miatt nem tüntettünk fel). Ebbe az összehasonlításba belevettük az utóbbi időkben más szerzők által közölt torzított koponyákat is. Figyelembevéve a 6. táblázat adatait, az egyes tanulmányokban található fényképtáblákat, a torzítás módjára vonatkozóan a következő eredményekre jutottunk. A) A szándékos vagy a mesterséges koponyatorízást illetően két fő eljárási mód figyelhető meg. I. Leggyakoribb a tulajdonképpeni körkörös (circularis) koponyatorzítás, ha ezt rövidfejű egyéneknél végezték és a pólyát fronto-occipitalis irányban helyezték el, akkor ez a fej „cukorsüveg" formáját eredményezte. Ennek a circularis típusú torzításnak is két fő csoportját lehet elkülöníteni. 1. Torzító lemezek nélkül, csak körkörös pólya segítségével végzett torzítás (makrokefál forma). Ide vehető összehasonlítási anyagunkból a kiszombori gepidák közül a 129. sír (389. lelt. sz.)és az 57. sír (126. lelt. sz.) koponyalelete, továbbá a Hács—Béndekpuszta {Lipták, 1961) germán temető 23. sírja, a szabadkai koponya {Farkas, 1973), a Tamási—Adorjánpuszta kora-népvándorláskori lelete (K Hankó—Kiszely, 1971—1972). Ezeknek a torzítás valamennyi fokozat megfigyelhető. Az 1. típusnál előfordulhat, hogy az eminentia bregma43 Legnagyobb magasság-inion hossz (deform. jelző) 92,2 87,8 72,9 89,5 88,4 92,9 9:8 Transversalis-frontoparietalis jelző 66,4 72,5 74,4 70,8 68,6 67,4 68,1 75,4 66,2 40:5 Prognathia jelző 93,5 107,1 93,6 101,1 47:45 Arcjelző 91,0 88,7 85,6 48:45 Felsőarc-jelző 54,9 48,4 55,7 51,5 52:51 Szemüregjelző 83,3 89,5 97,5 87,5 82,9 94,4 89,2 54:55 Orrjelző 49,0 — 50,0 42,4 42,3 52,0 50,9 47,3 63:62 Szájpadjelző 86,4 — 90,9 84,8 — 90,7 97,7