A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Lipták Pál–Marcsik Antónia: Kora-népvándorláskori embertani leletek Kelet-Magyarországon

talis és az occipitalis területen megfigyelhető a lambdatáji lapultság és a foramen parietalia-k hiánya, a szemüregben a poroticus jellegű cribra orbitalia-t. Fogazata feltűnően ép, abrázió és caries nélküli. A vázcsontok töredékesek, epiphysisek hiányzanak, így a termetszámítást nem tudtuk elvégezni. A koponyatető metrikus jellegeit a 2. táblázat tartalmazza. 13. sír, 6962. lelt. sz.: A koponyából csak az os temporale, a pars basilaris ossis occipitalis, az os parietale igen kis része maradt meg, így nem- és életkor meghatározását a koponyamaradványok alapján nem tudtuk elvégezni. A vázcsontok jó megtartásúak, ennek alapján neme férfi és elhalálozási korcsoportja: Aduitus. Termete: 168 cm (nagyközepes) A vázcsontok metrikus értékeit a 3. táblázatban láthatjuk. A fentiekből láthatjuk, hogy a Biharkeresztes-Toldiútfél kis széria is rendkívül töredékes megtartású. Az egyedek megoszlását nemek és életkorok szerint elkülönítve a 4. táblázatban foglaltuk össze. 4. táblázat: Biharkeresztes—Toldiútfél V.— VI. századi temető embertani anyaga Nemek Juv. Ad. Ad.—Mat. Mat. Összesen Férfiak Nők 1 2 2 t 1 3 4 Összesen: 1 4 1 1 7 A Biharkeresztes—Ártánd—Lencsésdomb IV—

V. századi és Biharkeresztes—Toldiútfél V—

VI. századi germán temetők további elemzése — az anyag töredékessége és a kis létszáma miatt — mellőzhető. A két temetőrészleg között a fő különbség az, hogy az egyetlen torzított koponya a Biharkeresztes—Ártánd—Lencsésdomb-i szériából került a napvilágra. A torzított koponyák kérdése Századunk első felében Bartucz Lajos nevéhez fűződik a hazánkban előkerült mesterségesen torzított (makrokephal) koponyák szisztematikus vizsgálata. Erre vonatkozó egyik jelentős tanulmánya 1936-ban jelent meg. A Kiszombor—

В gepida temető csontvázanyagában 21 esetben állapított meg mesterséges koponyatorzítást; ezekből 10 erősen, 11 pedig gyengén torzított. Munkájában eltekintett a deformált koponyáknak részletesebb jellemzésétől és a sírokkal való azonosítás is hiányzik. Későbben Nemeskéri János foglalkozott mesterségesen torzított koponyaleletekkel (1944, 1952), amelyeket részletesen jellemzett. Lipták Pál 1961-ben megjelent tanulmányában a Hács—Béndekpuszta melletti germán temető antropológiai feldolgozását végezte el. Ebben a dolgozatában egy felnőtt női makrokephal koponya részletes jellemzését is megadja, és a magyar embertani irodalomban — Oetteking, valamint Ginzburg és Zirov nyomán — először alkalmazott a koponyatorzítás jellemzésére megfelelőbb kvantitatív jellemzőket. Bartucz összefoglaló munkájában, 1966-ban, az orvostörténeti vonatkozású sírleletek között megtaláljuk azokat a makrokefál koponyákat is, amelyek Bartucz Lajos idejében a Szegedi Embertani Intézet gyűjteményében vol41