A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Benda Kálmán: Francia reformátusok Magyarországra telepítésének terve a Rákóczi szabadságharc idején

Bonnac márki szeptember 17-én továbbította Danckából a pátenst,

16 s az a hónap végén érkezhetett Versailles-ba, a királyi udvarba. Eddigre azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. D'Aigaliers báró július közepén kezdte meg a toborzást Languedoc tartományban, a fegyverben álló camisard-okat azonban nem sikerült megnyernie. Ezek egy emberként kijelentették: sem hitükről, sem hazájukról nem hajlandók lemondani; nem mennek idegenbe, itthon maradnak és nem hagyják abba a harcot, amíg vallásszabadságukat vissza nem szerzik.

17 Augusztus 14-én a királyi csapatok rajtaütöttek a camisard-ok táborán, s irtózatos vérfürdőt rendeztek, magát a vezért, Rolland-t is megölték. Augusztus 20-án több ezer camisard letette a fegyvert. Ezzel a szervezett fölkelés összeomlott, bár egyes kisebb csoportok még évekig ellenálltak a hegyekben. A győzelem hírére a francia udvar elvetette a megegyezés tervét, s elhatározta, hogy a kérdést egyoldalú erőszakkal intézi el. A levert és meghódolt camisard-ok immár csak kettő közt választhattak: az áttérés vagy a halál közt. D'Aigaliers báró szeptember elején Genfbe szökött,

18 97 katonájával Cavalier is elérte a svájci határt,

19 a többiek azonban áttérésre kényszerültek. Ebben a helyzetben Rákóczi pátensére többé nem volt szükség: lerakták a külügyminisztériumi levéltár iratai közé, ahol ma is őrzik. A camisard-okról több szó nem esett a diplomáciai levelezésben. Rákóczi ugyan a megváltozott helyzetről akkor még nem értesülve, 1705 elején nagy hadjáratban próbálta meg a tengerhez vezető utat megnyitni, támadása azonban már a Drávánál elakadt. A camisard-ok Magyarországra telepítése így csak terv maradt, de mint ilyen is érdekes epizódja a kuruc szabadságharc alatti magyar—francia kapcsolatoknak. 16 U. o. Suéde, t. 99., fol. 278. 17 Villars már 1704. július 14-én, Nimes-ből írt levelére kételyeit fejezte ki Chamillart-nak az akció sikerét illetően: »Monsieur d'Aigaliers ne trouvera pas tant de gens qui veuillent sortir qu'il se 1'imagine. Nous voyons que ces gens-lá aiment leur pays et tout се qui se soumet en rapportant ses armes n'a d'autre envie que de demeurer dans son village.« (Mme de Charnisay i. m. 285— 286.) 18 D'Aigalier 1705-ben Lengyelországba igyekezett, Ulmnál azonban a császáriak elfogták, s Bécsben — mint kém-gyanúsat — két évi börtönre ítélték. 1707-ben visszatért Genfbe, s innen folyamodott, immár katolikusként, a franciaországi letelepedésért. Egy ideig várt az engedélyre, majd elindult, de Bourgogne-ban elfogták és ítélet nélkül Guise várába zárták. 1708. májusában szökni próbált, de menekülés közben agyonlőtték. (Mme de Charnisay i. m. 44. s. köv.) 19 Cavaliers később angol szolgálatba állt s egész a generálisságig vitte. (Pin i. m. 402. s köv.) 87