A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Okkersíros temetkezés Püspökladány–Kincsesdombon

járatba nyitott utat. (1. kép) A Kincsesdombot az útépítő vállalat földnyerő helynek használta a 4-es műút új, Püspökladányt kikerülő szakaszának építéséhez. A földkitermelésnél dolgozó munkások elbeszélése szerint a földgép a halomból kb. 3,5—4 méter vastagságú réteget gyalult már le, amikor beszakadt az üreg. Miután a gép utat nyitott egy földalatti járatba, az ott dolgozók közül többen be is mentek abba, még a helyszínre érkezésünk előtt. Ezt a járatot a kincsesdombi leletmentő ásatás megkezdése előtt magam is bejártam és felmértem. A későbbiekben feltárt járható alagútrészek közül ez afőjárat nevet kapta. Részben azért, mert a legszélesebbnek és legmagasabbnak bizonyult, részben pedig mert 11 méter hosszúságban valóban járható volt. A járatok rendszerezése során az „A" jelzést nyerte. (2. kép) Az „A" vagy főjáratból balra ágazott el egy vakjárat s ennek a jobboldali falából nyílott egy kisebb és keskenyebb újabb járat, mely a halom közepe felé tartott. Ezek a „B", illetve „C" jelzéseket kapták. A halom járatrendszerének feltárását az útépítő vállalat gépi földkitermelésével párhuzamosan azonnal elkezdtem.

4 Először délkelet 5' irányban tűztem ki egy 20 x 7 méteres szelvényt. A kitűzés helyét az határozta meg, hogy a már ismert és felmért főjárat (3. kép), valamint a két keskenyebb oldaljárat bele essék a munkába vett felületbe. (А, В és С járatok.) A kitűzött szelvény teljes kiterjedésében ásónyomonként haladtunk lefelé a járatok gerince irányában. A harmadik ásónyomnál beomlott a föld. Láthatóvá vált egy 1 méter átmérőjű üreg. A beomlott föld kitermelése után bizonyosodott be, hogy ebből három irányban is tovább lehetett haladni. Két irányban a már ismert főjáratból balra vezető elágazásokhoz (B és a vakjárat) csatlakozott. (4. kép). Ez a földomlás melletti járat kapta a „C" jelzést. A járat falában, ahol elválóan omlott meg a föld, egy koponya körvonala vált láthatóvá. A járat felől a sírhoz vezető eredeti beásást a leomlott földtömeg miatt nem tudtam lefényképezni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az, az általam 1. számúnak jelölt sírhoz tartozott. A beásás előtt а С járat összeszűkült. Ez arról tanúskodik, hogy a járat végét tudatosan el akarták választani annak előző szakaszától. Erre törekedtek azzal is, hogy a járat iránya is megtört. A beszűkülés után a járat baloldali falába vájták a sírnak szánt üreget és ebbe lábbal csúsztatták be a tetemet. A 160 cm hosszú, hanyatt fekvő vázat kőkemény, szikes talajból bontottuk ki. Irányítása Ny—K. Minden valószínűség szerint eredetileg felhúzott lábai békaterpeszben voltak (5. kép). A koponya a mellkasra csúszott, a gerinc meggörbült, a karok nyújtva voltak a váz mellett. A csontváz helyzetéből Következtethettem arra, hogy a vállak és a fej valamilyen szerves anyaggal alá voltak támasztva. Ennek maradványait azonban nem leltük meg. Megtaláltuk viszont a medencecsontoktól kezdődően a lábszárcsontokig két összefüggő foltban az egész tetem beburkolására szolgáló gyékény maradványait. A sír bontása közben a csontváz fölötti rétegben ugyanilyen gyékénymaradványokat figyeltem meg. A megfigyelésekből következtethetően az egész tetemet burkoló gyékény vastag és durva fonású volt. A mai házi gyékényhez hasonló. Színe sárgás és 4 cm széles fekete csíkozással volt díszítve. A sír földjében néhány okkerrögöcskét találtam. A koponya igen rossz megtartású, 4 A leletmentő ásatás teljes szövegű jelentése és a dokumentáció a MNM Adattárában, illetve a Déri Múzeum Adattára Régészeti Gyűjteményében 50