A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: A Déri Múzeum kiállításainak története 1945–1975

alatt, s onnan ősszel a Hatvan u. 23. számú házba költözött, (ez a ház Csokonai szülőházának helyén épült) s itt működött 1928-ig. 1918-ban alapították a Városi Képtárat és a Közművelődési Könyvtárat. Déri Frigyes 1920. október 18-ánjárt először Debrecenben. A városi közgyűlésen ekkor került szóba a Városi Múzeum, a Debrecen városnak adományozandó Déri gyűjtemény, a Városi Képtár és a Közművelődési Könyvtár egyesítése. így került sor 1923. szeptember 23-án a múzeum céljára építendő épület alapkőletételére. Az új épület 1928 tavaszára lett kész, s ezt követte az egyesítésre kijelölt anyag beköltöztetése. 1929 nyarán indultak meg a berendezési munkálatok, s Déri Múzeum néven 1930. május 25-én országos ünnepség keretében adták át rendeltetésének az épületet. Déri György — Déri Frigyes testvére — szintén Debrecen városnak adományozta gazdag néprajzi gyűjteményét, melyet a Füvészkert utcai iskola emeletén helyeztek el, mely 1941. október 28-án nyílt meg a nagyközönség számára. A II. világháború idején a múzeumok nagy értékű anyagát a bombázások miatt biztonságba helyezték, s csak hosszú idő eltelte után nyíltak ki rendre-sorra az országban a múzeumi kiállítások. Felszabadulásunk 30. évfordulójára a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztálya különböző múzeumi témakörökből pályázatot hirdetett. Ez adta a gondolatot, hogy feldolgozzuk csak a Déri Múzeumban 1945—75 között rendezett kiállításainkat. A múzeum dolgozói a megye kisebb múzeumaiban, kiállítóhelyein, Debrecen üzemeiben, hivatalaiban, iskoláiban stb. évfordulókhoz kapcsolódva az elmúlt 30 év alatt számos kiállítást rendeztek, melyekkel most nem áll módunkban foglalkozni a szűkre szabott terjedelem keretein belül. Úgy véltük, hogy csak a Déri Múzeum vonatkozásában ma még, a kortárs szemével viszonylag könnyen sikerül összeállítani a kiállítások sorrendjét. Már kezdetben, az adatok összegyűjtése során meggyőződtünk a statisztikai adatok pontatlansága felől, ezért munkánkban jóformán csak adatközlésre szorítkozhatunk. A 30 év folyamán az évi munkánkról különböző szempontok szerint változott a jelentesbeli kötelezettségünk, de a ténylegesen megnyílt kiállításaink számának ez esetben is egyeznie kellene azzal, amit felettes szerveinknek, majd az 1950-es évek közepétől a Központi Statisztikai Hivatalnak — az általa küldött formanyomtatványokon is — munkajelentéseinkben közöltünk. A viszszakereséseknél arról győződtünk meg, hogy irattárunkban az iktató számok szerinti jelentés-mellékletek hiányoznak; csak kísérő leveleket találtunk, nyilván azért, mert korábban nem mérték fel a jelentőségét annak, hogy a múzeum számára „visszamaradó" másolatot készítsenek. Évkönyveink, különösen az első két évtizedben többnyire összevontan jelentek meg, melyek csupán jeladások az intézmény életéről és külső körülményeiről, fgy összevontak az 1943—1947; 1948—1956; 1958—59; 1960—61; 1962—64; 1966—67; 1969—70 évjáratról szóló kötetek. Ezek az Évkönyvek szűkre szabott terjedelmük miatt csak vázlatos keresztmetszetet adhattak a múzeum népművelő és tudományos munkájáról, s mivel szakmai feletteseink részletes jelentések alapján szereztek tudomást a múzeum tevékenységéről, feltehetőleg emiatt maradt el Évkönyveinkből — az olvasó közönség számára egyhangúnak tűnő statisztikai adatok közlése. Az 1966—67-es Évkönyvben jelentés sincs, a következő összevont kötetben pedig nagy vonásokban történt beszámoló arról, hogy Debrecenben és a megyében pl.: 1968-ban 26; 1969-ben 25; 1970-ben 35 kiállítást rendeztünk, — de a kiállításokról ismertetés 420