A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Irodalomtörténet - Kilián István: Adatok a Csokonai-család történetéhez

negyven év távlatából többször is a címer rajzát.

6 A baj csak ott van, hogy ez a címerrajz nem egyezik a Csokonai József diáriumában található címerrel.

7 Domby Márton is Csokonai nemessége mellett dönt.

8 Ő a költővel való személyes ismeretség után legfeljebb másfél évtizeddel írja munkáját. Emlékezete tehát közel sem lehet olyan hézagos, mint Gaál Lászlóé. Domby arra emlékszik, hogy Csokonai nemes volt, a család eredetileg a Vitéz nevet használta, a Csokonai nevet csak a család ősi fészkéről a Somogy megyei Csokonáról kapta. A baj itt is csak ott van, hogy a családtörténetben számontartott egyik Vitéz-család sem ered Csokonáról.

9 De a Gaál László által említett Csokonai Demeterről sem lehet állítani, hogy Csokonáról származott volna. Nem lehetetlen, hogy a költő a család elbeszéléséből tudta, hogy ősei Csokonáról származnak, de ezt ő nem bizonyította, s ma a családtörténeti kutatás XIX. század végi, XX. század eleji virágkora után több szakkönyv birtokában sem lehet határozottan állítani. Gaál adata szerint a nemesi címer érdekelte a költőt,

10 még inkább érdekelhette azonban a Győrből Debrecenbe került legényt, Csokonai Józsefet, hiszen a Debrecenbe költözött idegen afféle „gyüttment" volt ebben a városban. Lehetséges, hogy az apa szívesen is élt volna a nemesi előjogokkal, leginkább azonban csak a cím érdekelte, hisz — mint jól gondolta — nem afféle idegen ő, aki a debreceniek kenyerére szorulna, hanem nagytudományú chirurgus, sebész, fogorvos és borbély is egy személyben. Nem lehetetlen hogy az egész nemesség, a címerrajz, az „egykor megvolt, de elveszett" armális nem más, mint a költő apjának fikciója. Ezt az állítást már az is alátámasztja, hogy 6 Gaál így ír Csokonai nemességéről: A Csokonai Családot, Debretzenben a műveltebb rész, nemesnek tartotta. Nemesi irományairul a Családnak semmit nem tudok; hanem arra igen elevenen emlékezem, mikor Csokonai Mihály 1799-ben egy Csínos rajzolatot mutatott előttünk, melly egy négy szeg hosszas paizson, kék mezőben látszó vörös nadrágos zöld dolmányos — mentés, vörös csákós, félig hátratekintő ábrázatú magyar vitézt, szürke paripájára felülőleg, bal lábával kengyelbe lépve, jobbal földön alva, — bal kezével a paripa kantárját és nyerge' kapáját meg-fogva, jobbjával pedig kivont kardját — mellynek végén egy véres török fő látszott, függőlegesen emelve, — ábrázolt. Mellyet kérdésünkre úgy magyarázott, hogy e' volna Czímere famíliájának azon Armális Levél szerint, mellyet Néhai Os-Attya Csokonai Demeter Maximilián Királytól nyert." Közli Vargha 1960. 410. Vö. még: uo. 405. 7 Ezt megjegyzi Vargha is. lm. 1960. 616. Vargha megjegyzéséből kitűnik, hogy Csokonai Demeter históriáját a költő kutathatta ki, hiszen Budai Ferencz Polgári Lexikona csak 1804-ben jelent meg. Csokonai József Omniáriumában található címerrajz az alábbi: A címerben a zöld füvön egymásnak háttal áll két lovas. A jobb oldalsó sárga lovon eyg piros ruhás huszár ül. Bal kezével fogja a ló kantárját, jobb kezével pedig egy kivont kardot tart. A bal oldalsó huszár egy szürke lovon ül, ruhája színe bordó. Bal kezével a ló kantárját fogja, jobb kezével egy fehér színű zászlót tart. A háttér színe kék. A címert körülvevő úgynevezett foszladék jobbról piros sárga, balról kék sárga színű. A címer fölött a foszladékba beágyazva egy sisak rostély látható, amelyen öt ágú korona látható. A koronából egy ágaskodó szarvas emelkedik ki, amelynek nyakát egy nyílvessző üti át. Baloldalról ugyancsak a foszladékba ágyazva egy ugyanolyan sisakrostély és ötágú korona látható, mint a jobb oldalon. A koronából azonban egy piros ruhás huszár emelkedik ki, aki jobb kezében egy kivont kardot tart, s a kard hegyén egy levágott török fej látható, bal kezében pedig egy kék rudú fehér színű zászlót tart. A leírásból nyilvánvalóan látszik, hogy a két címerrajz nem egyezik. Lehetséges azonban, hogy ugyanezt látta Gaál is, emlékezetében azonban csak az a huszár maradt meg, aki jobb kezében egy kardot tart, amelyen a levágott véres török fej látható. Jellemző egyébként, hogy még ennek a huszárnak a ruhaszíne sem egyezik meg azzal, amit Gaál láthatott. 8 Domby 1817. 2. „Igaz neve a' mint maga beszélte, Vitéz volt, és Csokonay csak azért ragadt reá, mivel az Elei Csokonából a' Somogyból szakadtak Debreczenbe. Az ő édes Attya Csokonay Jósef nemes személy..." 9 Nagy XI. 222—229. Egyik Vitéz család Zrednai, a másik Nyitrából, a harmadik Szabolcsból, a negyedik Erdélyből, s származott egy Vitéz-család az Aba-nemből is. Vö. még: Csergheö 1885— 1897. I. 719—720; Vargha 1960. 392, 614. 10 Vö. itt 6. számú jegyzet. 389