A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Tóth Béla: Gy. Szabó Béla művészete

12. kép. Fecskék 13. kép. Őszi harmat után közvélemény, pedig mint láttuk, pasztelljei száma és értéke vetekedik a metszetekével, rajzainak mennyisége pedig fölül jár a tízezren. Pályáját is mint rajzoló kezdte, s a rajz jelenti számára a naplót, a metszetek előkészületét s a szakadatlan „ujjgyakorlatot". Ahol érdekesebb látnivaló kínálkozik, a művész előveszi „saját találmányú" összerakható négylábú kis rajzszékét, s a gyors és biztos kéz megkezdi munkáját. 1944 őszén pl. Gy. Szabó Béla a kolozsvári idegklinikán húzódott meg, mint segédápoló, és itt is nagyszámú rajzot, tanulmányt készített. Ezeknek később különösen a Pokol jeleneteinél vette nagy hasznát. „Ha jöttek hozzám titoklesők tanulni, annyit mondtam, tízezerszámra készítettem rajzokat, nem tudok mást ajánlani senkinek, rajzolni kell". (Fábián Gyula: Művészportré, Műgyűjtő, 1969. 1. sz. 30. 1.) Az eszköz néha a tustoll, de újabban leggyakrabban a puha, préselt szén. Első rajzkönyve, a Homokvilág a tusvonal érzékenységével idézi elénk az alföldi puszta, Bugac környékének kietlen világát. „A Transzilvánia növényzetes tájaihoz, dimbes-dombos vidékeihez szokott Gy. Szabó Béla az elátkozott tanyavilág várakozó hangulatát jegyezte fel ezekben a vázlataiban" — mondja róluk találó tömörséggel Pogány Ö. Gábor (Bevezetés Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállításának katalógusához, Bp. 1966). 284