A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében

Színezett fényképek és litográfiák Külön kell szólnunk azokról a sokszorosított arcképekről, amelyeket azzal tettek „egyedivé", hogy temperával, akvarellel utánszíneztek. Olyan litografálással másolt daguerrotípiák, színezett fényképek és kőrajzok ezek, amelyek főként 1850—1880 között készültek, ábrázoltjuk gyakran debreceni, vagy Debrecennel is kapcsolatban álló. Perneczy Géza szavaival jellemezve, ezek a pótolhatatlan értékű ősfotók a „biedermeier ízlés és a XIX. századi eklektika groteszken kedves emlékei",

36 amelyek festői hatású nemes technikákkal, ovális kerettel utánozták a miniatűröket. 1865-ben, Csipike szerepében ábrázolja Blaha Lujzát Gondy Károly munkája. A világos alapon hajszálvékony kontúrok határolják a félalakot. A ruha, a haj alakításánál a foltszerűség jut érvényre, festői hatások jellemzik a kihalványított fotót. Urlaky készítette 1853ban azt a két arcképet, amely Sillye Jánost és feleségét ábrázolja. A beállítás, főként a férfiarcképnél (mögötte oszlop, drapéria) fényképre utal, valószínű azonban, hogy litográfia útján másolt daguerrotípia.

37 A készítés dátuma, koraisága is ezt a feltevést erősíti meg. A művek temperával erősen színezettek, anyagszerűségre törekvőek. Az asszony lila huzatú karosszékben ül, ruhája selymes feketéjét jól érvényesíti a festék. A főkötő, a kézelő fehér csipkéjét egy lazurosabb festéssel imitálja a színező. A férfi ruhájának feketéjénél mattabb hatásra törekszik. Olyan tökéletes és pontos a fedőfesték használata, hogy csak az arcbőr szemcséssége árulja el a kőrajz alapot. Bizonyosan színezett fénykép az a két női félalakot ábrázoló kép, amely 1910 körül került a múzeumba debreceni családoktól. Az egyik fehérruhás fiatal nőt ábrázol szobabelsőben. (6. kép) Ruházata, beállítása a biedermeier miniatűr-akvarellfestés hatását jelzi: kissé oldalt fordulva, dús csipkés ruhában ül a modell, hajában rózsával. A hamvasság érzékeltetése finom, puha folthatással, világos színekkel történik: sárga, zöld a rózsa, sárga az ékszer, a fehér különböző változata a ruhafodor, szürke-kék a háttér. Itt is csupán az arc finom szemcséssége árulja el a sokszorosított alapot. Könnyebben észrevehető a másik mű fénykép volta, pedig a színező erős temperafestéket használt. Idős, de erőteljes nagyasszony félalakját mutatja be, székben ülve. Vállán fekete nagykendő, rajta zöld selyem, virágmintás ruha, előtte lila asztalterítő. A képkivágás ovális, ennek keretét levéve feltűnik halványan a ruha folytatása. A fényképész a már kész fotót kihalványította, majd, — megrajzolva az ovális keretet, — színezte az azon belüli ruha- és drapéria részeket. A színezés ügyetlen, néhol elrajzolt hatást kelt a ruha és a kéz azonos színű festése, egybemosása. Az utókor számára ez a primitív színezés és a kontár munkavégzés (ti. hogy az oválison túl nem folytatta a kifestést) segítséget jelent, bepillantást ad a századvég fényképészeinek szakmai fogásaiba, valamint a megrendelő azon törekvésébe, hogy a fénykép „egyéniesítését" kérték a mesterektől, tehát sokszorosított képet a miniatűrképhez hasonlóra, pl. oválisra formáltattak. Igen korai, 1858-as fényképfelvétel ábrázolja Mezey Lajos nagyváradi festőt, Szinyei tanítómesterét.

38 A művész a kép hátuljára írt szövegben közli, hogy Körösy József fényképét maga egészítette ki tussal. Rokonának, Szilágyi Istvánnénak ülő félalakban megjelenített fényképét nem tudni ki készítette, lehetséges, hogy Mezey Lajos. Színezése azonban nem 36 Idézet Perneczky Géza: Tanulmányút a pávakertben (Budapest, 1969) с könyvének egy tanulmányából (lásd 326.), amely „A magyar fotó 125 éve" с kiállítást elemzi. Ezt a kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria rendezte. 37 Daguerrotípia: fényezett, ezüstlapra készült egyetlen pozitív, amelynek közvetlen másolata nem volt lehetséges. Ezért mélynyomású dúcokká maratták az ezüstlemezt. Ennek körülményessége miatt a múlt század közepén elterjedt a litográfiákban, fa-, réz-, acélmetszetben átrajzolt sokszorosítása. Az eljárások 1848-tól váltak ismertté nálunk, de széles körben csak 1853 után terjedtek el. 38 Mezey Lajos (1820—1880) rajztanár, arcképfestő, oltárképfestő. Nagyváradon élt már 1843 körül. A pocsaji görögkeleti egyház Kis András piktorral történt pereskedése során Böhm Pállal együtt szakértői teendőt látott el. Nagyváradra festett Szt. Lászlót ábrázoló művet. Festményeit bemutatták 1896-ban, a milleneumi kiállításon, majd 1937-ben, a magyar biedermeier arckép kiállításon. Fényképészettel is foglalkozott. Művészettörténeti jelentősége, hogy 1862-ben első mestere volt Nagyváradon Szinyei Merse Pálnak. 249