A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében

Az önkényuralom alatt továbbélt a szabadság utáni vágy. Itthon nem volt mód a nyílt idézésre, így külföldi intézetek kiadásában jelent meg, a „Hazánk és a Külföld" mellékleteként pl. 1869-ben Böhm Pál festménye után a Bem tábornokot ábrázoló, Orlay Petrich Soma festménye alapján a „Guyon Rikárd honvédtábornok a n. szombati csatában" c. kőnyomat. Aradi kiadású lap az ismeretlen szemtanú által készített a „13 aradi vértanú közül" című kőnyomat. A szabadságeszmék ébrentartását célozták azok a történelmi jelenetek, amelyek jelképesen, a régmúlt példájával utaltak a közelmúlt eseményeire. Különösen sokat tett a Pesti Műegylet, valamint a különféle folyóirat, lapszerkesztő azzal, hogy tagdíjként, jutalomként, műmellékletként adta, sokszorosította a történelmi képeket. A Pesti Műegylet (Műegyesület) már korábban, 1846-tól adott kőrajzokat. Az 1846-os jutalomkép Lipparini Lajos „Bozzaris Márk halála" volt. 1855-ben Molnár József: Dezső vitéz önfeláldozása c. festménye litografált sokszorosítását adta a Műegylet, amelyet Párizsban bocsátott ki Lemercier és Charpentier vitt kőre. Ugyanők készítették az 1856-ban kiadott „A meny érkezése" с Barabás Miklós másolatot, 1858-ban az „V. Ferdinánd a királydombon, Pozsonyban" c. Weber Henrik művet, 1863-ban a „Zrínyi Ilona Munkács várában" с Madarász művet. Az 1860-as jutalomkép, a Wagner Sándor festménye után készült „Dugó

vies Titusz" Münchenben jelent meg. 1861-ben és 1862-ben Mayer Keresztély kőmetszeteit adták tagdíjul: egyik Orlay Petrich Soma „Zách Felicián" c. festménye, másik Thán Mór „Újoncozási jelenet"-e után készült. 1864-ben Markó Károly „Aratási jelenet"-ének kőmetszetű sokszorosítása volt a jutalomkép, amelyet Engerth vitt kőre és párizsi kiadó nyomtatta. A Képzőművészeti Társulat album lapjai közül az 1865-ös „Ágnes asszony"-t (Székely Bertalan művét) Rohn és Grund adta ki. A „Nefelejts" 1864-ben megjelent műlapja historizáló jelleggel utal az osztrák önkényuralomra: „A magyar szent korona elorzása" a címe, készítője Kargl Károly és Pesky Ede. Vachot Imre a „Napkelet" 1862-es műlapjaként „A hét vezér megjelenése a pusztaszeri nemzetgyűlésre" című kőnyomatot bocsátotta ki, amely Vizkelety Béla festménye után készült Eduard Kaiser mű volt. Talán Vizkelety Béla

3,4 műve az a temperával, akvarellel erősen színezett kőrajz, amely „A kenyérmezei csatá"-t ábrázolja. A mű mozgalmassága, szerkezeti erényei figyelmet érdemelnek, a színenés azonban gyengíti ezen érdemeket. A csataképek közül legszebb Kiss Bálint festménye alapján készült „Dobó Katica". A hazai romantika e jeles műve egyszerre drámai és lírai. Lendületessége, pátosza mellett a részletmegoldások, a kosztümök, a táji háttér remek megoldása is figyelemreméltó.

35 A korán elhunyt műkedvelő festő, dr. Forray Iván rajza alapján jelent meg Bécsben a „Görög kapitány" c. színes kőrajz, Heicke Joseph átvitelében. A három kővel készült és kézifestéssel színezett mű naiv bája és néprajzi érdekessége révén tarthat számot érdeklődésünkre. A „Divat" с lap műmellékletei magyar művészek festményeinek kőrajzos sokszorosításai. Az 1871-es számok Jankó János vázlatai alapján készült műveket: Kollarz Ferenc „Jó reggelt!" és „Az első szerelmi levél" c. kőmetszeteit közölték. Mint már említettük, Ferenczy István szobrászművész és pártfogói mindent megtettek, hogy minél több fórumon és formában népszerűsítsék a Mátyás király emlékmű tervét. Leinhardt rézmetszete mellett litografált változat is megjelent. Ennek készítője Leybold volt, kiadója Walzel. A hatalmas mauzóleum teljes képét (tetején Mátyás király lovasszobrával) közölte a lap, amely, — mint felirata mutatja — „a szobrászati egylet jóvá hagyásával" jelent meg. 34 Ambrózy György: A magyar csatakép (Budapest, 1940) reprodukálja e művet, s felveti Vizkelety szerzőségét. Más feltételezések szerint Edward Gurk műve, aki szintén gyakran foglalkozott a török—magyar csataábrázolásokkal. 35 Kiss Bálint négy jelenetet festett meg a török—magyar csatából. Alapos kosztüm- és fegyvertörténeti tanulmányokat folytatott. 1841-ben festette pl. „Hunyadi János a rigómezei csata után" с művét. 247