A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében

ben), amely ma várostörténeti érték. (4. kép) Kései műve az 1902-es, már említett Kossuth" kép. 1902—11 közti működéséről nincsenek lapjaink, további gyűjtés és kutatás feladata lesz 1911-ig tartó nyomdász munkájának, de egyáltalán, az egész debreceni kőnyomdászat tevékenységének körvonalazása. Elképzelhető, hogy Kutasiék köréből került ki az a jelenleg ismeretlen mester, aki a Csokonai síremlék, a Debreceni színház több változatú litográfiáit készítette. E nyomatok az „Ország Tükre" с lapban jelentek meg,

31 utólag, erősen színezettek akvarellel, fedőfestékkel. Tájképek, városképek — a már említett debreceni vonatkozásúakon kívül — csekély számban találhatók XIX. századi litográfiái anyagunkban. „A zsámbéki régi góth modorú egyház romjai" című színes kőrajzot F. F. rajza után Rohn Alajos vitte kőre, Walzel adta ki. (Megjelent a „Magyarország és Erdély képekben" с kötetben, 1853-ban.) A finom, részletgazdag mű egy pásztoralak előtérbe helyezésével ábrázolja a fűvel, mohával benőtt ódon romokat, s a múlt feletti elmerengésre készteti a nézőt. Libay Karoly Tátrafüredről készített hat rajzát Alt Rudolf vitte át kőre, míg Fischbach „Ischl látképé"-t Libay Károly. Az öt kővel nyomott mű tónusgazdag, festői hatású, a művész a víz és hegy párásságát kívánta érvényesíteni. Az életképek külföldi és hazai mesterek munkái, kiadóik többnyire német, osztrák műintézetek. A szabadságharc idején és után a külföld érdeklődéssel fordult hazánk felé. Lanzedelli Károly „Jelenetek a magyarországi 1848—49-iki hadjáratról" címmel sorozatot készített, ennek egy darabja a gyűjteményünkben levő „Honvédbúcsú" (felirat németül és rossz magyarsággal: „A Dutsuza' s egi honvidek"). A színes kőrajzot utánszínezték akvarellel és temperával. A litográfia kocsma előtt táncoló, búcsúzó honvédeket ábrázol, előtérben szerelmespárral. Kollarz Ferenc két téglavörös színű, próbanyomatnak ható kőrajza ugyancsak 48 eseményeit dolgozza fel. Egyik felfegyverzett, szeretteiktől búcsúzó „Felkelők"-et mutat be, másik tárgya „Kossuth Lajos Cegléden". 48-as eseménykép az 1848-as július 2-i országgyűlés követek termét bemutató kőrajz is. 1848-as bécsi kiadású színes kőrajz „Magyar juhász és pandúr" ábrázolása a pusztában. E Heicke Joseph mű nyitánya azoknak a magyar puszta ábrázolásoknak, amelyek oly nagy érdeklődést váltottak ki a romantika korában. 1860-as Hohmann—

Bachmann „Szárazmalom" с hangulatos életképe. (5. kép) A több kővel nyomott, festői, gazdag tónusú rajz szárazmalmot ábrázol falurészlettel, beszélgető, zsákot rakodó férfiakkal, szamárháton ügető férfival, kutyával. A feudális állapotban levő, technika által alig érintett táj és környezet hű visszaadása volt a művész célja.

32 Sorozatnak tűnik az a német—francia—magyar feliratú pár litográfia, amelyet egy düsseldorfi műintézet adott ki 1860 körül. Sterio Károly műve a „Csikós", a „Fonóka" és a „Puszta", Barabás Miklósé a „Juhász".

33 Az okkeres, zöldes, vagy kékes-zöldes tónusos kőrajzok lírai hatású életképek. A „Fonóka" parasztház belsejében ábrázolja a dolgozó, szórakozó fiatalok csoportját, esti, puha, fényben. A többi kőrajz pusztai tájban jeleníti meg a csikóst, juhászt, a betyárokat, a tergenyés szamarat, a nyájat, a komondort, gémeskutat, s mindazokat a kellékeket, amelyek elmaradhatatlan jelei voltak a régi magyar pusztai életnek. Eseménykép az a reprezentatív kőrajz, amely Ferenc József 1857-es debreceni látogatásátjeleníti meg. Sterio Károly művét Walzel, Engel, Mandello adta ki. 31 A színezett kőrajzok, kőnyomatok 1932-ben, Bedő Rudolf ajándékaként kerültek be a múzeumba s akkor akvarellként leltározták be. Némelyiken olyan erős a fedőfesték, hogy alig tűnik elő a kőrajz alap. A Csokonai síremlék megjelent az „Ország Tükre" 1862. 2. számában, a Debreceni Színház az 1863. 15. számban, a „Debreceni Városi Színház" címet viselő a „Magyarország és a Nagyvilág" 1865. 5. számában. 32 Hohman-Bachmann (használatos még a Bachman-Hofman név is) német csataképfestő, aki a szabadságharc idején járt Magyarországon, ütközeteket ábrázolt kőrajzain. 1860—61-ben „Magyarországi képek"-et készített, e sorozat egy darabja a „Szárazmalom." 33 Reprodukálva Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században с könyve címoldalán (Budapest, 1934). 245