A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük

száraz szikes Achilleo-Festucetum pseudovinae, valamint Artemisio-Festucetum pseudovinae) társulások keverednek egymással, mozaikszerűen. Kutatásaink alkalmával a legelő növénytakarója csak annyiban érdekelt, hogy milyen élelmet talál a rajta legelő jószág. A társulások közös növénye a Festuca pseudovina, a III. osztályú szikesek legjellemzőbb növénye az Achillea, a IV. osztályú sziké pedig az Artemisia. Néhány szembetűnő növényt név szerint is felsorolunk: pl.: Carex stenophylla, Carex praecox, Carex distans, Poa bulbosa, Bromus mollis, Ornithogalum gussonei, Ranunculus pedatus, Aster linosyris var. pannonicus, Limonium gmelini, Scorsonera cana, Agropyrum repens, Eragrostis pilosa, Polygonum aviculare, Inula britannica, Plantago maritima, Artemisia maritima ssp. monogyna, Camphorosma annua stb. Tavasszal üde zöldet mutat ez a terület, nyáron azonban kisült minden, előtűnnek a napsütésben fehérlő szikes foltok. Azt lehet mondani, hogy egy kis Hortobágy van előttünk. A legelőnek ez a képe az 1973—1974-es években megváltozott, ugyanis a nagy szárazság következtében a nedves részek teljesen eltűntek és a legelő is hamarabb kisült. A legelő rövid topográfiája után ismertetni szeretnénk kutatásaink módszerét. A szakkönyvek szerint a trágyaevő Lamellicorniák már március hónapban megjelennek. Valóban március végén a régi trágyák alatti földből sikerült néhány Aphodiust, Caccobiust és Onthophagust kifuttatni. Áprilisban is csaknem ez volt a helyzet, legfeljebb több Aphodius példányt találtunk. Ezek a példányok alighanem a múltévi fiasítás eredményei lehettek. A helyzet május hónapban, mikor a csorda kiment a legelőre, egyszerre megváltozott; egy-egy trágyacsomóban tömegesen találtunk trágyaevő bogarat. Módszerünket ennek megfelelően kellett kialakítanunk, hogy a további vizsgálatok objektivitását biztosíthassuk. Számolásunk és mérésünk alapjául 1 kg trágyát választottunk. Ezt a mennyiséget belapátoltuk egy vödörbe és kiúsztattuk. A kiszűrt és megölt bogarakat megszámoltuk. Az eredményhez hozzávettük még a trágya alatti talajból kiásott, ill. kiúsztatott bogár anyagot is. A következő lépésben lemértük az egy bogár által a földbe hordott trágya mennyiségét. Az ásást és a mérést többször is megismételtük, hogy egy elfogadható középértéket kapjunk. Ez a munka sokszor unalmas és időtrabló volt, végeredményben azonban megérte a ráfordított időt és energiát, mert összeállt a kiindulási alap a további számításhoz és kutatáshoz. Ezt a mérést, illetve számlálást megismételtük június, július és augusztus hónapban is. Augusztusban, amikor a csorda szárazság miatt már elment innen, alig találtunk bogarat a legelőn. A legtöbb bogarat 1 kg trágyában május hónapban találtuk. Ez érthető, ugyanis ekkor jelentek meg a múlt évi szaporulat fiatal példányai. Június hónapban valamivel kevesebb bogarat találtunk a trágyában, bár a szint közel azonos volt, mint az előző hónapban. Július hónapban is nagyjából ez volt a helyzet, vagyis a bogarak elég intenzíven működtek. A területre vonatkozó számításnál már problémával álltunk szemben: a legelőn ugyanis ritkábban és nem egyenletes eloszlásban, viszont a delelő helyen bőségesen és aránylag egyenletes eloszlásban találtunk trágyát. Ezért előbb a delelőhelyet vettük munka alá. Először felmértük a delelő nagyságát 2* 19