A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A kemencében főzés egy tárgyi emléke

kezett készíteni, amelyek alkalmasak voltak a kemencében való főzésre. Az ennivaló főzése mellett a kemencében melegítette a mosogatáshoz szükséges vizet és az állatok eleségét is. Főzőedénynek öntöttvas lábast használt, amit forró állapotban egy arra való fogóronggyal vagy a szénvonóval húzott ki, de kérésemre megmutatta a régi kantaszekeret és annak használatát is. A kantaszekér balmazújvárosi használatáról Ébner Sándor készített felvételt, amit Bátky egyik tanulmányában és A magyarság néprajzában is közölt.

15 Balmazújvároson, Hajdúböszörményben és a Debrecen környéki tanyavilágban a következőket tudtam meg a fazikbetolók, kantakocsik, fazikkocsik alakjáról és készítéséről. Az eszköz villaszerű részét kovács mester készítette. Ez a nyélre úgy volt felerősítve, ahogyan a villákat és a lapátokat is szokták, vagyisa villa köpüjét és a nyél illeszkedését még egy szeggel megerősítették. A kerekek meg a nyél (amit rúdnak is mondanak) fából készült. Ezeket legtöbbször házilag barkácsolták. A nyél körülbelül olyan hosszú volt, mint a szénvonó. Nem fordítottak rá nagy gondot, legtöbbször csak egyszerű faág volt, aminek lehántották a kérgét. A nyél vége a használatban szépen kifényesedett, a villához közel eső része viszont gyakran megégett, bekormolódott. A kerekek a kovács által készített tengelyen forogtak. Legtöbbször úgy fűrészelték ki őket egy erre alkalmas fából. A kerekek közepét átütötték egy megtüzesített szeggel és úgy húzták rá a tengelyre. Az ilyen fajta kerék azonban a gyakori hőingadozás következtében hamar megrepedt és eltöredezett. Előfordult, hogy egy kantakocsi négy-öt pár kereket is elnyűtt. Ha nem akarták minduntalan cserélni a kerekeket, akkor már új korában megvasaltatták a kováccsal. Amikor ráütötték a tengelyre, egyúttal abroncsot is tettek rá. Az abroncs aztán összetartotta a kerekeket, ha időközben megrepedeztek. Balogh Sándorné balmazújvárosi lakos így beszélt a kantakocsi egykori használatáról: „azér' vót arra szükség, hogy főzéskor is tiszta maradjon a kemence főggye. Tuggya, régen arra nagyon nagy gondot fordított aki valamire való asszonynak tartotta magát. Vígh nagyanyám is, anyám is mingyán feltakarítottak vagy ha kellett utána meszeltek, ha valahol kiloccsant az étel és piszkos lett a konyha. Az vót a rend, hogy minden tűzhelynek, konyhának vakítóan fehérnek kellett lenni, különben széjjel hordták volna, hogy ilyen-olyan lusta egy fehérnép." Biharban, Bagaméron, Álmosdon és Konyáron is hasonlóan magyarázták a főzőedényeknek a mozgatását. „Vigyáztunk a kemence főggyire, meg a konyhára is. Ezért tepsit tettünk a fazék alá. így aztán ha loccsant az étel, hát belement a tepsibe és nem piszkolta be a konyhát." Kantatolót vagy kemenceszekeret használtak Püspökladányban is, különösen a vízmelegítő cserépkanták mozgatására. Szeghalomban ugyanezt az eszközt kemencekocsinak vagy kemencebőgetőnek nevezték. A Nagykunságból Györffy István említi a kantaszekeret, mint mondja „a vizes edényt szokták vele a kemencébe betaszítani".

16 Az eddigiek alapján tehát a Tiszántúlon bizonyíthatóan használták a fazékemelőket a Kunságban, a Hajdúságban, Biharban, a Kis- és Nagysárréten és a Körösök vidékén Békés megyében. Bátky még Szeged és Vásárhely környékéről is ismerősnek mondja,

17 de a Szegedi Szótár nem említi,

18 Juhász Antal pedig Tápé történetében a házberendezés leírásánál csak arra utal, hogy „a kemince a főzésben, a gyógyításban, a jeles szokásokban is szerephez jutott"

19 de sajnos nem részletezi a munkafolyamatokat és a közben használt eszközöket. Eddigi felsorolásunkat feltétlenül folytatni kell azokkal az adatokkal, amelyek szólnak ugyan a kemencében való főzésről, de a fazékemelők használatáról a szerzők nem tesznek említést. Ennek, mint mondottuk egyik oka az lehetett, hogy a kutató nem tartotta fontosnak minden használati eszköz 15 Bátky i. m. (1931) 127. és Bátky i. m. (1935) A Magyarság Néprajza I. X. tábla. 16 Györffy István: A Nagykunság és környékének népies építkezése. NÉ. X. (1909) 72. 17 Bátky i. m. (1931) 127. 18 Bálint Sándor: Szegedi Szótár (Szeged, 1957) 19 Juhász Antal: Falukép, település. In: Tápé története és néprajza. (Szeged, 1971) 466. 176