A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük

Ötvös János—Lovas Márton A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük A bihari szikesek bogárfaunája gyűjtése, tanulmányozása közben egy jelenségre figyeltünk fel: 1973. évi gyűjtéseink során a terep bejárása közben megtaláltuk a csorda delelő helyét, s már az első alkalommal tekintélyes számban gyűjtöttünk trágyaevő (koprofág/Lamellicorniákat) ganajtúrókat (Aphodius, Onthophagus). A csorda delelő helyét többször is felkerestük gyűjtés céljából és mindig szép eredményt értünk el. A következő év tavaszán folytatva az előző évi gyűjtéseket meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a csorda előző évi delelőhelyén a III. IV. osztályú szikes közepén üde zöld folt van. A látvány okáról meg akarván győződni, megkérdeztük a pásztort, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy itt egy dúsfüvű zöld folt látható a nagy szikes pusztában. Kérdésünkre azt felelte: „a múlt évben itt delelt a csorda és a trágyától lett kövérebb ez a kis terület." Az igaz, hogy a trágya jótékonyan hatott a földre, de kérdés, hogyan került a trágya a talajba, mert a látott üdeségnek elengedhetetlen követelménye, hogy a trágya földbe kerüljön. Mivel ember nem működött közre, maradt tehát a trágyaevő bogarak munkája. A trágyaevő Lamellicorniák hasznáról, mezőgazdasági jelentőségéről az irodalomban sok publikáció jelent meg, s visszagondolva elmúlt évi eredményes gyűjtéseinkre fenti következtetésünk reálisnak látszott. Következtetésünk helyességét megvizsgálandó rendszeres gyűjtéseket kezdtünk a területen, s egy egész éven át jártuk a legelőt, figyeltünk, gyűjtöttünk, tovább tanulmányoztuk az irodalmat, s végül elkészítettük tanulmányunkat, melyben a trágyaevő bogarak legelőgazdálkodási jelentőségét szeretnénk bemutatni. I. A gyűjtőterület és módszer rövid ismertetése A bihari szikesek bogárfaunájáról készített egyik tanulmányunkban (megjelent: A Déri Múzeum 1974. Évkönyve) részletesen ismertettük a terület topográfiáját, elszikesedésének okait. Tekintettel arra, hogy ebben a tanulmányunkban egy nagy terület (Mikepércs, Sáránd, Derecske) szikeseit mutattuk be, illetve dolgoztuk fel, jelen alkalommal csak a mikepércsi legelőt ismertetjük. A mikepércsi vasútállomás mellett egy földút vezet a „Nagymezőpuszta" nevű határrészbe, majd tovább Hajdúszovát felé. Amint áthaladunk a debreceni szennyvizet levezető csatornán, nemsokára az út jobb oldalán egy nagy szikes területet találunk, ez a legelő. Az út melletti rész vizenyős, tocsogós, beljebb 2 Déri Múzeum évkönyve 17