A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Káplár László–Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi pénzhamisítás kérdéseihez

készítésénél valószínűleg ezüst tárgyakat és ezüst pénzeket is beolvasztottak. Az olvasztás vas üstökben, vas edényekben történt, innen származik a vas-szennyezés. Kevés aranyat az ezüst- és rézércek gyakran tartalmaznak. A többi szennyező a kovácshamisítók, kovácscigányok korabeli technológiájának hiányosságai miatt, vagy a beolvasztásra felhasznált tárgyak anyagából került bele az ötvözetbe. Fújtatóval élesztett kovácstűzhelyen ilyen ötvözet megolvasztható és megmunkálható. Az ezüstözést fém higanyban oldott ezüsttel (Ag-amalgámmal) végezték el. A foncsorozott (amalgámmal bevont) darabokat vas tálakra helyezve, hevítették; a tűzben a higany elpárolgott, a benne oldott ezüst az érmek felületén visszamaradt. 1577—1580 körül az ezüstöt érceiből higannyal választották ki. Amerikában az 1%-nál kevesebb ezüstöt tartalmazó ércekből „foncsorítás" útján nyerték ki a fém ezüstöt, de ennél az eljárásnál minden 1 kg ezüstnél 2 kg higany ment kárba. A Magyarországon kidolgozott, ún. „selmeci eljárás" ésszerűbb; itt a higany veszteség minden 1 kg ezüstnél csupán 25 g higany volt.

6 A foncsorításhoz a mázsánként 110—130 g ezüstöt tartalmazó ércek voltak a legalkalmasabbak. A higany azonban más fémeket is oldott az ezüstön kívül. A szilárd foncsor 82—83 rész higanyból, 10—12 rész ezüstből és 5—8 rész idegen fémből: ólom, réz, cink és antimonból áll. így érthető, hogy a nem nemesfémből készült hamis talléroknak Ag-amalgámmal történt ezüstözése során a felületüket bevonó ezüstréteg is idegen fémekkel szennyezett. így a vegyészek könnyebben végezhetik el a minősítést: ha ugyanis egy alkalmas vizsgálati módszerrel, pl. neutronaktivációs analízissel, megvizsgálják az érme felületének összetételét, majd egy másik módszerrel az érme anyagának az összetételét és a két eredmény minőségileg nem egyezik, akkor nyilvánvalóan utólag ezüstözték azt, elkészítése után. Az érthetetlen, illetve olvashatatlan betűimitációk miatt a hamis pénzek forgalomba hozása és terjesztése nehézségekbe ütközött s szinte kizárólag az írástudatlan, szegény néprétegekre korlátozódott. Ezért a hamisítók törekvése később olyan hamisítványok előállítására irányult, amelyek az eredetieknek szöveg- és ábrahű másolatai s így forgalomba hozataluk eredményesebb, illetve kevésbé veszélyes. Ilyen darabok előállítása azonban írni-olvasni tudó,jobb mesterségbeli tudással és gyakorlattal rendelkező hamisítókat igényel. A kovácshamisítványokhoz képest gyökeresen új hamisítási technika tűnik fel a következő időszakban, amelyet a XVI. század végi—

XVII. század eleji tallérhamisítványok képviselnek. Alkalmunk nyílt három, az imént említett korszakra eső hamis tallért megvizsgálni. Az elemzési eredményeket röviden a következőkben ismertetjük: 1. Báthori Gábor fejedelem (1608—1613) tallérjának hamisítványa. Előlapja: Unger: MÉH, Erdély I. 199. típus, CI—BIN felül. Hátlapja: 199. típus, évszáma: 1613. Súlya = 27,6010 g, átmérője=39—40,5 mm (nem szabályos köralakú!), vastagsága = 1,5—2,1 mm, nem egyenletes. Összetétele: ezüst—réz—cink ötvözet. A főalkotók aránya egymáshoz=Ag : Cu : Zn = 6,5: 2: 1,5. Százalék nagyságrendben tartalmaz aranyat (Au) és ónt (Sn), tizedszázaléknyi mennyiségben ólmot (Pb), bizmutot (Bi) és vasat (Fe). Az ötvözet olvadáspontja 800° С körül van, jól hengerelhető, hamis pénz készítésére alkalmas. A főalkotókat kísérő szennyezők közül a vas és az ón az öntőmintából, vagy a fém megolvasztásához használt vas üstből (korabeli öntési technológia!) származik. Az ólom és a bizmut a termésréz kísérői, az arany pedig az ezüstércek „szennyezése". 2. Báthori Zsigmond fejedelem (1581—1602) tallérjának hamisítványa. (4—5. kép: a tallér elő- és hátlapja) Unger: MÉH, Erdély I. 104. típus. Évszáma: 1593, verdejegy nélkül. Súlya =28,9890 g, átmérője=41 mm, vastagsága=2 mm. Előlapján az ezüstözés erősen lekopott. Az éremképben több apró eltérést vehetünk észre az eredetitől, különben ügyes, jó másolat. Összetétele: ez is ezüst—réz—cink ötvözet. A főalkotók aránya egymáshoz kb. Ag: Cu : Zn =5 : 3,5 : 1,5 aránynak felel meg. Százalék nagyságrendben tartalmaz aranyat és ólmot, tizedszázaléknyi mennyiségben vasat. Az ötvözet olvadáspont, megmunkálhatóság 6 Frecskay János: Találmányok könyve (Budapest, 1877) 140