A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Káplár László–Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi pénzhamisítás kérdéseihez

Káplár László—

Kahler Frigyes Adatok a magyarországi pénzhamisítás kérdéseihez; a pénzhamisítás technikájának alakulása az újkorban Korábban kifejtettük már a kovácshamisítványokkal kapcsolatos nézeteinket, valamint e hamisítványok eddig feltárt jellemző tulajdonságait.

1 Kahler Frigyes tanulmányában megállapította, hogy a XVI. század első felében virágzott pénzhamisítás a főúri pénzhamisító műhelyek felszámolása után sem szűnt meg, hiszen nem szűntek meg az alapvető — a pénzhamisítást ösztönző — gazdasági okok.

2 Megváltozott azonban a pénzhamisításban tevékenykedők társadalmi hovatartozása és lényegesen megváltoztak a hamisítványok kivitelezésükben — metrológiailag — is. Ferdinánd, Miksa és Rudolf császárok pénzeinek hamisítványai gyatra kivitelükkel, értelmetlen körirataikkal — melyek csupán betü-imitációk — és primitív ábrázolásaikkal azonnal felismerhetők. A XVI. század második felének és a XVII. század első felének hamisítványai még igen sok és alapos vizsgálatot igényelnek. Elsősorban kémiai (műszeres analitikai) vizsgálatok sz ükségesek, mivel az ötvözet összetétele tájékoztatást adhat a pénzhamisító műhelyre és a korra nézve és megkönnyítheti a hagyományos numizmatikai történeti és betű-tipológiai elemzést./ Hazánkban a hamisítványok metrológiai vizsgálatával és elemzésével Káplár László hosszabb ideje foglalkozik.

4 Mindenesetre, már most megállapíthatunk néhány olyan jellemző tulajdonságot, amely ezt a korszakot megkülönbözteti a főúri pénzhamisítás korszakának sajátos ismérveitől. így például: — a hamisítványok primitív utánzatai az eredeti véreteknek; — kezdetleges eszközökkel és technológiával készülnek, nem tételezhetünk fel szervezett munkamegosztást a műhelyekben; — a hamisításból származó haszon a hamisítást végző, az alsó néposztályokhoz tartozó hamisítóké; — a hamisítók a felszámolt főúri pénzhamisító műhelyekből elmenekült segédmunkások, akik nem rendelkeznek megfelelő szakmai képzettséggel, illetve gyakorlattal; — a későbbi években a hamisítók szinte kizárólag írni-olvasni nem, vagy csak alig tudó vándor kovács-cigányok; — a hamisítványokban az ezüst mennyisége — eddigi vizsgálataink eredményei alapján — rendszertelenül, széles tartományon belül ingadozik; — a kovácshamisítók által előállított hamis pénz mennyisége csupán töredéke a főúri pénzhamisító műhelyekben vert hamis pénz mennyiségének; — a kovácshamisítványok korszaka időben kb. az 1550—1625/30 közötti évekre tehető. Az e hamisítványok csoportjába tartozó két darab Rudolf tallér (a tunyogmatolcsi, illetve Szalajka-völgyi tallérok) köriratát, amelyeken a betű-imitációk jól megfigyelhetők — korábban már közölte Kahler F.

5 E kovácshamisítványok esetében is jellemzők a betű-imi1 Kahler Frigyes: Adalékok a XVI. századi pénzhamisítás kérdéséhez. Múzeumi Kurír 5. szám (1971. március) 35. 2 Kahler Frigyes: Pénzhamisítás Magyarországon a XVI. században. Magyar Numizmatikai Társusulat. továbbiakban MNT Évkönyve 1971 Budapest, 1972. ésKahler Frigyes: A XVI. századi pénzhamisítás kérdéséhez Numizmatikai Közlöny. LXXIV—LXXV. 53—56. 3 Káplár László—

Kahler Frigyes: Adatok a XVI. századi pénzhamisítás kérdéséhez. AZ ÉREM. XXIX. évf. 1973/1. szám, 17. 4 Káplár László: Hamisítványok a vegyész szemével. MNT Évkönyve 1971. 28. 5 Kahler i. m. lásd 1. alatt. 137