A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Varga Pál: Debrecenben a XIX. században létesített gyógyszertárak története

visszaélést nem tapasztaltak. így a patikák száma megmarad; annál inkább, mert a helybeli gyógyszerészek nagy része is kívánja azt. Ezután megengedték Bőer Lászlónak, hogy a Nap patikát minden eszközével együtt, becsült áron átvegye.

9 A Nagy Mihály végrendeletét, hátramaradt javainak leltárát s az ezzel kapcsolatos eljárást rögzítő iratok

10 között található az a feljegyzés is mely szerint a hagyaték ügyeinek intézésére kiküldött Tikos István tanácsnok a Nap patikát 1823. július 21-én tanuk, egyszersmind kezesek jelenlétében, nyugta ellenében Bőer Lászlónak becsült áron 857 forint 27 V

2 krajcár, conventiós pénzben ténylegesen átadta.

11 Bőer László az így átvett s általa rendbe szedett gyógyszertár megvizsgálását, valamint oklevelének

12 kihirdetését kérte a városi tanácstól 1823. október 2-i beadványában. A vizsgálatot Szent-Györgyi József és Segesvári István városi orvosok, Tikos István kiküldött tanácsnok jelenlétében október 6-án meg is ejtették s mindent rendben találva a közönség szolgálatára alkalmasnak ítélték.

13 A gyógyszertár reáljogát, illetőleg eladhatóságát az abszolutizmus alatt kiadott felsőbb rendelkezés folytán igazolni kellett, így Bőer László is 1856 decemberében hat mellék letes beadványban kérte gyógyszertára reáljogának elismerését. A hatóságok közötti többszöri iratváltás után, mikor a tanács — bizonyítva jóhiszeműségét az 1823. évi eladást illetőleg — igazolta, hogy a Nagy Mihálynak engedélyezett gyógyszertár eredetével kapcsolatban levéltárában sincs semmi okmány, a Nagyváradi Helytartósági Kirendeltség a gyógyszertárat nem nyilvánította eladhatónak. Az elutasításba Bőer nem nyugodott bele, ezért legfelsőbb helyre folyamodott jogának elismerése végett. A folyamodvány alapján az Észak Bihar megyei hatóság debreceni kirendeltsége 964/860 sz. alatt értesítette Debrecen város tanácsát, miszerint legfelsőbb helyen a kérést meghallgatva a Bőer jogát elismerték. A leirat alapján 1860. március 21-én értesítette Debrecen h. polgármestere Bőer Lászlót, hogy Naphoz címzett patikája „gyökös" jogúnak (a német radiziert szolgai fordítása; magyar szóhasználatban reáljogú), illetőleg eladhatónak elismertetett.

14 Bőer már előbb, 1858-ban eladta gyógyszertárát, Muraközy Karoly gyógyszerésznek, vejének. Az elhúzódó elismerés miatt azonban csak 1860-ban tudta Muraközy a gyógyszertárat saját nevére átíratni. Muraközy Károly, valamint a gyógyszertár birtoklásában őt követő László fia nemcsak a helyi, de az országos gyógyszerészi közéletben is jelentős szerepet játszottak. A gyógyszertár utolsó tulajdonosa Tolvay Imre is többféle tisztséget viselt a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Debrecen-vidéki kerületében, így annak éveken keresztül elnöke is volt. A gyógyszertárat eredetileg a híres Debreceni Református Nagytemplom szomszédságában állították fel. Néhányszor ugyan változtatta helyét, de kis területen. Bőer 1838-ban saját házában, az 1580-as

15 számú házban helyezte el.

16- 17 A gyógyszertár ezen a helyen működött — többszöri átalakítás után — egészen addig, míg 1944-ben a város bombázása idején az a ház is amelyikben a gyógyszertár volt erősen megrongálódott, illetőleg romos lett, így a ház megmaradt kis részének lebontása miatt 1949-ben ismét át kellett helyezni. Nem messze szinte néhány méterrel arrább az utca túlsó oldalán érte meg az államosítást; azon a helyen jelenleg a Hajdú-Bihar megyei Tanács Gyógyszertári Központja Galenusi Laboratóriuma működik. 9 HBmL IV. A. 101 l/a—94; 338/1823 10 HBmL IV. A. 1011/k—108; 316/1824 11 Ez az összeg a pontosan leltározott gyógyszerkészlet, felszerelés és berendezés megfelelő árazásából adódott ki. A Nagy Mihály tulajdonát képező és 171 művet, közöttük sok szakkönyvet, magában foglaló könyvtár külön került értékesítésre. 12 Bőer László oklevelét 1819. szeptember 7-én állította ki a Pesti Egyetem. Az eredeti oklevelet a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen őrzi. 13 HBmL IV. A. 1011/k—105; 408/1823 és IV. A. 1011/1—69; 4195/1823 14 HBmL IV. B. 1109/1—117; 2117/1860 15 Debrecenben is abban az időben a házak sorszámozva voltak 16 Dr. Róthschnek V. Emil: A Debrecen—Biharmegyei Gyógyszerésztestület és az Általános Magyarországi Gyógyszerészegylet III. kerület IV. járás gyógyszertárai, testülete és egyletének története alapításuk óta (Debrecen, 1882) 126. 17 HBmL IV. B. 1109/p—80 114