A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Orosz István: Hajdúföld és jobbágybirtok Szoboszlón a XVII. században

Az elmondottakon túl azonban közvetlen bizonyítékunk is van a parasztok földje és Kis-Szoboszló-puszta azonosságára. A városi jegyzőkönyv egyik bejegyzése kétségtelenné teszi, hogy a Parasztok földje és a Kis-Szoboszló-puszta elnevezés ugyanazon területre vonatkozik. A már ekével élt puszták használatában még a 18. század végén is az időszakos, többnyire évenkénti osztás rendszere érvényesült. Amint láttuk meghatározott bérért így osztottak tengerivetés alá földeket Köteles egy részén és a három parasztok földjén is. 1804-ben azonban elhatározták a prédiumok végleges felosztását. A tanácsülési határozat szerint „a nevezett egész mind külső, mind belső kötelesi prédium, úgy szintén a Kis Szoboszlói birtok és az utanna való иду nevezett mind a három rendbeli Parasztok íöldével együtt". . . felosztanak. A tanács tagjai szerint helyes lenne, „ha a nevezett kötelesi és Kis Szoboszlói Praediumok közöttök (ti. a város lakosai között) állandóul, és amennyire azon Praediumnak jövendőbeli sorsok engedi örökössen fel osztatnának..." A földek felmérésére Majerszki Dániel geometrát kérték fel Szabolcs megyéből és sorshúzással döntötték el a tizedek sorrendjét, valamint azt, hogy a Nagy Parasztok földjén kezdik az osztást s úgy haladnak a Közép és Kis parasztok földje, valamint a Köteles felé.

20 A kis-szoboszlói prédium és a parasztok földjének azonossága lehetőséget teremt számunkra bizonyos XVII. századi adatok pontosabb értelmezésére is. A Fodor Jánossal 1677-ben kötött szerződéssel a város zálogként szerezte meg a kis-szoboszlói pusztát s a zálogösszeget úgy teremtette elő, hogy minden telekbirtokosra 3 forint 30 krajcárt vetett ki. A puszta örökjogon való megvásárlására - miként az idézett adóösszeírásból is kitűnik -, 1702-ben került sor. Előzőleg azonban már 1700-ban a tanács 10 forintot vetett ki telkenként, hogy a vételárat előteremtse. Az adás-vétel időpontjában, 1702. április 26-án olyan határozatot hoztak, hogy aki 1700ban a kirótt 10 forintot „minden fogyatkozás nélkül meg fizette a Parasztok földéért, melyet a nemes város örökösen most meg vett, tehát az olyan ember szabadossan a maga háza után való zálogos földét ki válthattya, de ugy hogy a 3 forint 30 pénzt amennyiben zálogban volt tegye le annak, aki magához váltotta" . . .

27 Az adóösszeírás tanúsága mellett az idézetben szereplő 3 forint 30 krajcár zálogösszeg, amiért 1677-ben Kis-Szoboszlót inscriptionálták, kétségtelenné teszi, hogy a parasztok földjén itt is a kis-szoboszlói prédiumot kell értenünk. Néhány héttel később, 1702. június 30-án, arról értesülünk a tanácsülési jegyzőkönyvből, hogy Papp György megfizette telke után a kirótt tíz forintot ,,a Parasztok földének perennaliter való meg vevéséért", de élt azzal a lehetőséggel is, amit egy 1696. évi tanácsi végzés biztosított a portió fizető lakosoknak, azt ti., hogy mindenki megválthatta nemcsak a saját, hanem mások pusztán maradt telkét is s a vérszerinti örökös csak e terhek megfizetésével válthatta vissza. így szerezte meg Papp György nemcsak a maga, hanem a Disznós János telke után járó részt is a kis-szoboszlói pusztából. 26 Uo. Prot. 14. к. 1804. 128. 1. 149. 1. 264. 1. 27 Uo. Prot. 1. к. 159. 1. A város tulajdonjogát a kis-szoboszlói prédiumra az egykori tulajdonosok leszármazottai bizonyára kétségbe vonták, mert 1798-ban ismét 4000 forintot és ezen felül még 240 forint kamatot fizet a város Reviczky Lászlónak Kis-Szoboszlóért. (Uo. Prot. 12. к. 1798. 405. 1.). Hasonló helyzetről lehetett szó, mint Nánáson, ahol a város kétszer vette meg a tedeji pusztát, mert tulajdonjogát az incapacitásra hivatkozva a 18. század végén kétségbevonták. (Vö. Orosz István: Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom (In: Hajdúnánás története, 90.) Esetleg az is elképzelhető, hogy 1702-ben nem minden résztulajdonostól vették meg Kis-Szoboszlót s ezért kellett még 1798-ban is fizetniük. Sajnos az újabb vásárlás körülményeiről további adataink nincsenek. 28 HBmL Hajdúszoboszló lt. V. A 402/a Prot. 1. к. 153. 1. 129. 1. 295