A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

20. kép. Puhafaliget széle a II. terasz felől. Határán (a kép közepén) Bidentetum tripartiti xanthietosum (Szamosbecs, 1968.) F) A Szamos partjait a legidősebb teraszokon a szubklimaxot képviselő puhafaligetek (Salicetum albae-íragilis) kísérik. Itt, mivel az emberi tevékenység a további fejlődésnek gátat vet, ezek jelentik a szukcesszió csúcsát ma. Faállományukat 30-60 éves Populus nigra adja a legnagyobb tömegben. Kevesebb a Populus álba (inkább a víz felőli széleken), füzei között elterjedt a Salix triandra, gyérebben a Salix alba, szórványos a Salix viminális. A lombkoronaszint sok helyütt úgyszólván záródott. A cserjeszintet főleg Salix triandra alkotja, nagyobbára vesszős formában, de bokrosodva sem ritka. Hiányában az Amorpha nyer teret. Az erdő csaknem mindig liánnal bélelt. A gyakoribb kúszó fajok (Rubus, Calys98