A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

frakciók ülepednek le), de a sodorvonal hirtelen eltérülése miatt a palaj eleje is iszapos. (2. ábra.) Persze ezt a sorrendet uszadékfák, növénycsomók vagy egyéb képletek kény szerformái zavarhatják. A palajok anyaga mindezekért úgy a felszínen, mint a felszín alatt mozaikosan változik, melyet igen jól jelez a megtelepedő növényzet is. A különféle frakciókon kialakuló pionír-növényegyüttesek közül az iszapos helyek Dichostyleto-Gnaphalietumait, az agyag Polygonetum amphibium - stádiumát, a homokon megjelenő Chenopodietum rubrit, a Phragmitetum Baldingeria - fáciesét említem, s a fajok közül ide sorolható az Eragrostis poaeoides, a Cynodon dactylon, az Atriplex hastata stb. Jellegzetesek a taposott homok gyorsan elterjedő Polygonum aviculare - takarói is. B) Az első, jól definiálható társulások olyan iszapos térszíneken jelennek meg, hol a víz tovább marad meg. A Phragmition fajaihoz hamar csatlakoznak a Nanocyperion ílauescentis együttesei. A széleken szerepet kap az Eleocharetum ouatae-Ьап a Juncus bufonius, a Juncus atratus, vagy az Eleochori-Schoenoplectetum supini itt-ott dúsra fejlődő Eleocharis acicularis állománya. Legtöbb fajával erőteljesen hódít teret a Cypero-Juncetum, melyben az előbbiekhez a Cyperus íuscus csatlakozik először szőnyegszerű tömegeivel, majd a Pycreus ílauescens, a Juncus articulatus, Juncus eítusus, Echinochloa crus-galli stb. jönnek (nagyjából ebben a sorrendben). C) A még nedves térszínen megjelenő Echinochloa crus-galli és a Setaria viridis, valamint tárfajaik a Chenopodion íluuiatile uralomrajutását jelzik. Legtisztább társulása az Echinochloo-Polygonetum lapathiíolii az üdébb talajokon jelenik meg, két névadó faja mellett néha egyéb speciest nem is tartalmaz. Az 1. táblázatban előforduló többi faj közül a nád és Juncusdk még az előző együttesekből maradtak itt, a Xanthium és Salix pedig a későbbiek előfutárai. (A táblázatok [ ] -be tett értékei az abszolút egyedszámokról informálnak.) A szárazabb felszínek Setaria uiridis-e az Echinochloa-vál együtt az EchinochlooSetarietum-ot alkotja*LELASSULT, ÖRVÉNYLŐ VIZ ISZAP FINOM, NÉHOL ISZAPOS HOMOK HOMOK FINOMABB KAVICS HOMOK DURVA KAVICS ISZAP SODORVONAL 2. ábra. A legfiatalabb teraszok helyzete a mederben és a felszín szerkezete 95