A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

Az első segédeszköz exakt adatokkal tájékoztat a régi viszonyokról. A jégkori reliktumlápok pollenanalízise arra mutat, hogy a táj a Tölgykortól kezdve már erdővel fedett. A fő fafajok sora bár fázisonként változik, zömmel mégis a következőkből áll: Quercus, Carpinus (mely végigkövethető a Bükk-korig) és Vagus, tehát a későbbi idők erdőalkotó fái. (Vo.: Borsyné-Borsy 1955.; Csinády 1959.; Vozáry 1957.) A folyók hordalékával eltemetett növényi maradványok előbukkanása gyakran véletlenszerű. Ahol a Szamos hazánk területére belép, a mederben néhány évtizede még gyakran lehetett találni a homokos iszap közül kimosott és alacsony vízkor észrevehető óriás, vastag tölgytörzseket, melyeket a lakosság szívesen hordott tűzifának. A Tisza, Szamos magaspartjainak omlásakor gyakran felszínre bukkannak a talajszint alatt méterekkel fekvő fatörzs-maradványok, melyek közt a szil, tölgy és éger a leggyakoribbak. (3. kép.) 3. kép. A Szamos szakadozó magaspartja még a történelem előtti korok emberének tűzhelymaradványait is napvilágra hozza (Szamosbecs, 1969.) Régi (XVII-XVIII. századi) térképeken, főként a II. József korabeli felméréseken még csaknem teljesen zártan borították a területet az erdők, összefüggve a Nyírség, Bodrogköz erdeivel s folytatódva a keleti vulkáni koszorú hegyei közé nyúltak. Korábban sem volt különben. Az Árpád-házi királyok idejéből ismert, hogy V. István és kísérete „Beregbe és Ugocsába gyakran ellátogatott, melynek rengeteg erdeiben akkor még bölények tanyáztak." (Komáromi 1896.) A korabeli források bőséggel nyújtanak adatot a régi erdőtakaró kiterjedésére, összetételére vonatkozóan. Szirmay műveiben (1805.; 1809-10.) különösen sok szó esik ezekről. A terület természeti leírásában egyik helyen, mint az uralkodó növényzet fajainak felsorolását, ezeket olvashatjuk: „Procreat autem iste Comitatus inter vegetabilia - lignum diversae spéciéi, inprimis quercinum ... & 100 promiscue florenis soleat, lignum abietinum, pinum, corylum, alnos proceras, carpinum, fagos, fraxinos, populum nigram, tremulam, ulmos &c." (Szirmay 1805.) Más művében említi továbbá: „A Tur... mentében leg derekasabb tölgyes erdőket nevel." Ezek messze terjednek 72