A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

Juhász István sebének gyógyításával kapcsolatban Földi a következőket állapította meg: ,,Juhász Istvánnak 11-ik január 1799-ben az önnön tehenének döíése által az ágyékán ejtett sebének első bekötözésén jelen voltának és azt környülállásoson tudják ezek: Nánási lakos Mag János 56 esztendős és Ormós István 47 esztendős emberek. Látták a sebet, mely mintegy 2 l/2 ujnyi volt, látták, hogy a lyukon a cseplesz háj (Omentum) és a bél mintegy íél ökölnyi tormán kint volt. Látták és állítják, hogy a legelső bekötés, a döfés után mintegy félórával esett és így elég jókor s nem szinte késedelmes időre. Látták, hogy a kiesett részeket mind igyekezett Fányi a bőr alá benyomni, de a belső lyukon a bél tökéletesen bé nem ment. Ezt maga Fányi is úgy vallja, hogy azokat csak a bőr alá benyomta, de az alsó hártyába bé nem tudta egészen tenni. Ekkor a seb száját öszve nyomta, tépessél s valami szagos eszközzel (melyet kámíoros égett bornak gyanítanak) bekötötte, inni adott valamit s abba maradt. Másnapra azon sérelmes részek öszve dagadozván, a nánási Ns Magisztrátus az Ordinarius chirurgust Veszprémi Eleket küldötte oda, ez a seb száját elnyílva, még a csepleszek haját is kinn szorulva, - a részeket igen öszve dagadozva találta. Emolliensekkel lágyítani igyekezett, hogy ha osztán a részeket betehetné, de lehetetlen volt, s kevés napok múlva a beteg megholt! Ez így magyarázható, hogy csak a közönséges felső takarók és a hashártya (Peritonaeum) közzé nyomta azon részeket, a hashártyán pedig belől nem tehette, holott azon melegében és még a dagadás előtt kellett volna azon igyekezni. Ez szerént ez ama másiknál kétségesebb s homályosabb történet, de mégis a készségnek s accurationak nem léte! Egyéberánt én Fányi István után csak a sok rossz történeteket feszegetni, azokról inquiralgatni, referalgatni satb. elég nyűgös foglalatosságnak tartom. Az én közjó és egyenes igazság szer etetem nagyobb, mintsem ilyen emberrel nyűglődni kívánjak, mindazonáltal szoros vigyázásom s inspectiom törvényeihez magamat tartani köteleztetem, de igen óhajtanám, ha inspectiom alatt, ilyen emberrel semmi bajom nem volna!""

12 (Kiemelések az eredetiben.) , A kerület ezt a jelentést is felterjesztette a helytartótanácshoz, amely Fányi Nánásról kitiltását helybenhagyta, ö azonban a jogerős ítélet ellenére sem költözött ki Nánásról, csak elutazott a városból. 1800. február 28-án visszatért, de Oláh András hadnagy azonnal letartóztatta. Fányi azzal védekezett, hogy Nyíregyházára ajánlotta magát seborvosnak és most csak a holmijáért jött haza, a hadnagy azonban ezt nem hitte el s hogy a felelősséget magától elhárítsa, bekísértette a kerület tömlöcébe.

223 A nyíregyházi alkalmazásból semmi sem lett s 1800 júliusi körútja alkalmával Földi Dorogon találta Fányit, akkor már ott borbélykodott. Ügy látszik ismét sikerült pártfogókra találnia s miután seborvosban egyébként is hiány volt, - alkalmazták. Fányitól tehát nem szabadult meg a kerület, de Földi sem. 1800 nyarán Dallos Andrásné - akinek a sebéről Fányi a már ismertetett látleletet kiadta - feljelentést tett a seborvos ellen. Azt panaszolta, hogy Fányi neki olyan orvosságot adott, amelynek a hatása alatt a hasát egy késsel felvágta, a gyógyítás díja fejében pedig kénytelen volt a szőlőjét odaadni. A közgyűlés két kerületi assessort és a fizikust bízta meg a panasz kivizsgálásával. Bár Földinek már nagyon is elege volt a fennhéjázó, még vele szemben is tiszteletlenül viselkedő chirurgus ügyeinek folytonos vizsgálgatásával, hivatalánál 222 Uo. 223 Uo. 1800. Fasc. 1. №30. 710