A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

is meg vagyon hagyva és ennek a cselédház kéményének füstje is ugyan azon pitvar kéményére szolgálna. Erre tűzve a cselédháznak és kamrának bőségét vagy mennyiségét a köztalakkal együtt határoztuk mind összve hosszúságára nézve öt ölnek, szélességére nézve pedig 2 ölnek és 3 lábnyinak."

113 A bizottság azt is jelentette, hogy a teleknek azon a részén, ahol az új épület lenne, van egy romladozó ház, amelynek fájából kitelne mind a cselédháznak, mind a kamarának a teteje, de ha a bontáskor rossz anyag kerülne ki, csak azokat kellene újakkal pótolni. Találtak is egy hadházi lakost, aki vállalta, hogy ha a kerület ad ötezer égetett téglát, egy szekér meszet, pótlásra faanyagot és nádat, felépíti a házat egy kis tornáccal még ez év szeptemberében Mihály napra 91 rhénes forintért. A bizottság egy költségvetést is készített, amely szerint az építkezés a szükséges anyagokkal és a munkadíjjal együtt 169 rhénes forint 4 krajcárba kerülne. A közgyűlés 1799. május 22-én tárgyalta a bizottság jelentését. Az időközben kiadott szigorú pénzügyi rendelkezések értelmében ekkor már a kerület céljaira szükséges épületek létesítéséhez a helytartótanács előzetes engedélyére volt szükség. Ezért úgy határoztak, hogy a jelentést Földi beadványával együtt felküldik a helytartótanácshoz annak engedélyezése végett, hogy az épületet a kerület költségére készíttethessék el.

11G A helytartótanácshoz azonban a felterjesztést ennek ellenére nem küldték el, amint ezt a július 11-én megtartott közgyűlésen megállapították, ezért most már utasítást adtak azonnali postázására.

117 A kerület jegyzőkönyvében és iratai között 1801. április 6-ig - Földi haláláig - nincs nyoma annak, hogy a helytartótanács intézkedett volna ebben az ügyben. Mivel a kerület engedély nélkül most már semmit sem tehetett, Földi sem adott be újabb kérelmet és haláláig szenvedett nyomorúságos lakásában. De ilyen sanyarú körülmények között is állandóan és magas színvonalon dolgozott. Mit alkothatott volna ez a törékeny testű ember, ha a hajdúkerület, élén a főkapitánnyal, megteszi azt, amit a megválasztáskor ígért. Csoda-e hát, hogy fiatalon, néhány hónappal 45-ik évének betöltése után a tüdőbaj sírba vitte? A hajdúkerület egészségügyi szervezete A hajdúvárosok érdekeinek közös védelmére a XVII. század végén kialakult, majd a XVIII. században egyre inkább felettes hatóságává vált hajdúkerület több mint hetven esztendeig szinte semmit sem tett a lakosság egészségügyi ellátása érdekében. Mária Terézia 1752-ben elrendelte, hogy minden vármegye alkalmazzon képzett orvost, ennek azonban - miként sok megye - a kerület sem tett eleget. A közgyűlés 1763. november 29-i jelentésében ezt azzal indokolta, hogy a hajdúvárosokban nagyon szegény a nép, soknak még a mindennapi kenyere sincs meg, közöttük tehát orvos nem tudna megélni. A jelentésből egyébként képet kapunk arról is, hogy ebben az időben milyen volt a betegek ellátása. Csak Böszörményben, Nánáson és Szoboszlón működött egy-egy borbély, akik főként borotválással, foghúzással, ritkábban sebek, kéz és lábficamok gyógyításával keresték kenyerüket. A három kisebb városban: Dorogon, Hadházon és Vámospércsen azért nem volt borbély, mert a szegény lakosság képtelen lett volna a gyógyítás költségeit megfizetni. A városokban működő bábákat a prédikátorok tanították meg a szükséges tudnivalókra és ők ügyeltek arra, hogy a betegek körül kötelességüket hí115 Közgy. ir. 1799. Fasc. 2. №12. 116 Közgy. jkv. 14. kötet 14. 117 Uo. 83. 678